HVG, 2010. december 18.
Ma már evidencia, hogy a szervátültetés nem presztízsbeavatkozás, amely egy állam egészségügyének fejlettségét hivatott a külföld előtt bizonyítani, hanem egyes szervek (szív, máj, tüdő) esetében életet mentő eljárás, más esetekben pedig (vese, hasnyálmirigy) az életminőséget, a hosszú távú túlélés optimális feltételeit biztosítja. A közvéleménynek nemcsak a sikereinket vagy éppen a kudarcokat kell megismernie, hanem tudnia kell természetesen a pénzről is, mivel az egészségügynek ez az ága igen magas költségekkel űzhető csak a nemzetközi minőségbiztosítási feltételeknek megfelelő módon. A szerzőnek igaza van abban, hogy Magyarországon alacsonyabb a veseátültetettek száma a más vesepótló kezelésben (dialízis) részesülőkéhez képest, mint a fejlett nyugati társadalmakban. Az ehhez fűzött megjegyzés, miszerint ennek oka abban keresendő, hogy a zömmel magánkézben lévő dialízisállomások ellenérdekeltek a betegek listára helyezésében, sajnos már nem fedi a valóságot. Magyarországon évente kevesebb mint 300 veseátültetés történt az elmúlt évtizedben. A várólistán levő betegek száma ennek minden évben legalább a két-háromszorosa volt. Azt, hogy egy évben hány veseátültetés történhet itthon, csakis a donorok (a kivett, beültethető vesék) száma határozza meg. Hiába lenne a várólista a mostani sokszorosa, akkor is csak mintegy 300 átültetés történhetne évente. Ez a donációs aktivitás – az intenzív osztályok túlterheltségével is magyarázhatóan – esett vissza az elmúlt években, és mutat némi javulást 2010-ben. További beültethető szerveket jelenthet az élődonoros aktivitás növelése, melyre komoly erőfeszítések történtek az utóbbi két évben. Tudnunk kell, hogy a dialízisen levő betegek átlagéletkora 65 év körül van. Sok az idős, szívbeteg, cukorbeteg, érbeteg dializált, akiknél az átültetés kockázata magas. A vesevárólisták „feltöltése” részben azon is múlik, hogy a listára vételhez szükséges, esetenként költséges és ugyancsak „várólistás” vizsgálatok mennyire hozzáférhetőek a betegek számára. Ha egy szív-ultrahang- vagy egy CT-vizsgálatra a betegnek hónapokat kell várnia, nyilván a vesevárólistára való felvétele is tovább tolódhat. Amint látható, a kérdés nem egyszerűsíthető le a „vállalkozó nephrológusok” és az OEP közötti érdekellentétre. A Magyar Nephrológiai Társaság a Magyar Transzplantációs Társasággal évek óta küzd a fenti szűk keresztmetszetek áthidalásáért.
REUSZ GYÖRGY
EGYETEMI TANÁR, A MAGYAR NEPHROLÓGIAI TÁRSASÁG ELNÖKE (BUDAPEST)
