HVG, 2011. január 8.
Drozdy Győző politikai pályafutásának vázlatos ismertetése sokakban rokonszenvet ébreszthet. Ám kénytelen vagyok rámutatni, hogy ő korántsem volt „gáncs nélküli lovag”. A cikkükben említett „rafinált cselen” túllépve, egy alkalommal alázatosan, már-már könyörögve folyamodott a hatalmassághoz. Itt helyszűke miatt csak részleteket ragadok ki Bethlen Istvánhoz 1926. december 17-én írt leveléből. „Kegyelmes Uram! Az angol magnetical mannek hívja azt a férfit, aki az embereket szinte akaratuk ellenére magához vonzza. Én is így kerülök acélporszemként a mágneshez.” A továbbiakban felsorolja, hogy a politikai közéletből kirekesztése érdekében milyen manőverekhez folyamodott a hatalom. „Mindez 250 holdas birtokom árát emésztette fel” – panaszolja föl, hozzátéve: „...a két esztendő előtti közeledésemet nem méltányolta”. Megemlíti, hogy a „genfi betyárságot” nem lovagolta meg: „A frankügyben szavam sem volt.” Leteszi a fegyvert, sőt bocsánatot kér, és a regnáló miniszterelnöknek felajánlja szolgálatait. „Dolgozni szeretnék, míg bírja a piros hús és a szürke idegháló. (...) Hiszem, nagyméltóságod megbocsát nekem. (...) Nagyméltóságodnak alázatos szolgája: Drózdy Győző.”
Bethlen Mayer János földművelésügyi miniszternek szignálta ki a levelet, aki válaszában a Drozdy tulajdonában lévő Helios-nyomdát nem tartja megvételre alkalmasnak, és – akkor – egyébként élelmes emberünk szeme koppan. Közeledése határozott elutasításba ütközik. (Forrás: Bethlen István titkos iratai, Kossuth, 1972.)
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
