HVG, 2011. január 15.
Hogy változásra van szükség az életmódban, a családi életben, az biztos. Elég, ha a férfiak megdöbbentően korai halálozására, a serdülők öngyilkossági kísérleteinek növekedésére, a depresszióval, szorongásokkal élők számának emelkedésére, a rák népbetegséggé válására gondolunk. De lehet-e újabb és újabb törvényekkel érdemi, főként tartós változást elérni e területen? Talán segít a valós élettapasztalatok átadása is, ami azt a benyomást erősíti, hogy nem a mások által szinte előírt karrier hajszolása és mielőbbi megvalósítása az igazi cél. Tíz évet töltöttem gyesen három gyermekemmel – jókedvűen. Majd egy felnőtt betegeket kezelő pszichiátriai osztályon dolgoztam, ahol valójában megbetegedett, felnőni nem tudó „babákat” gondoztunk, mozgásterápiával, kreatív terápiával, zeneterápiával, biblioterápiával és pszichoterápiával. Onkológiai osztály pszichológusaként jelenleg pedig azt látom, hogy a kezelésre befekvő, lelkileg elkerülhetetlenül nehéz helyzetbe zuhanó beteggel együtt – akár valóságosan, akár virtuálisan – befekszenek a családtagok is. A „ki mint vet, úgy arat” mondás valóban sűríti a lényeget: ha volt valóságos anya, ha voltak együttes élmények, ha volt családi élet, ha baj esetén mindenki a fedélzeten volt és van, és teszi a dolgát, akkor minden elviselhetőbb és jobb. Ha „társas magányban” telt az élet, ha nem az anya volt a gyermek első számú gondozója a korai években, akkor nagy valószínűséggel a krízis következtében a család megkeseredésének, széthullásának lehetünk tanúi mi, a kórházi dolgozók is. Persze a dolgok nem feketék vagy fehérek, kedvező változások bármikor elindulhatnak, főleg ha ebben az érintettek segítséget kaphatnak. Tudjuk, a világ attól is szép, hogy sokfélék vagyunk benne. A nők is sokfélék, és ha nem maradhatnak azok, akkor előbb vagy utóbb szerteágazó, nehezen „kigubancolható” és uralható bajok alakulhatnak ki. Hiba lenne tematizált, egyoldalú információt adni a nők helyzetéről, feladatairól és mások által elképzelt jövőjéről.
RISKÓ ÁGNES
PSZICHOANALITIKUS (BUDAPEST)
