HVG, 2011. január 29.
Kovács Gyula nyugállományú alezredes véleménye azon ellenzéki kritikák sorába illeszkedik, amelyek, miközben megállapítják, hogy nyolc év gyenge kormányzati teljesítménye mennyire lezüllesztett egy-egy szakpolitikai területet, a néhány hónapja kormányzókon kéri számon, hogy még nem tudtak minden problémát orvosolni. Mivel a honvédség húsba vágó kérdéseiről van szó, fontosnak tartom, hogy a szerző által érintett témakörökre röviden reflektáljak.
A tartalékos rendszer felállítása régi adóssága a honvédelmi vezetésnek. A kötelező sorkatonai szolgálatnak a XXI. századi haderő igényei szerinti 2004-es megszüntetésével megszakadt a kapcsolat a társadalom potenciálisan hadra fogható tagjai és a honvédség között, jelentősen rontva ezzel hazánk védelmi képességét is. Az új vezetés változtatni kívánt e helyzeten. Kovács Gyula azt állítja, hogy a laktanyákat őrző önkéntes védelmi tartalékos katonák (akik immár a HM egyik gazdasági társaságának alkalmazásában álló fegyveres biztonsági őrök is egyben) elvesztették volna állásukat, ha nem léptek volna be tartalékosnak. E vád szerencsére csak annyira igaz, mint az, hogy a laktanyákat eddig őrző cégek fekete ruhás emberei tisztes munkafeltételek és átlátható munkaügyi körülmények között dolgoztak. Ezek az emberek önkéntes jelentkezés, alkalmassági vizsgálat, fegyveres kiképzés és eskütétel után lettek tartalékosok. Katonáink önbecsülését pedig nemhogy nem rontotta, hanem nagymértékben növelte, hogy immár nem őrző-védő cégek, hanem tartalékos bajtársaik vigyázzák laktanyáinkat. A tartalékosnak állók korábbi rendfokozatának elvesztéséről írottak súlyos tárgyi tévedést jeleznek: a nyugállományú alezredesek például ezentúl is alezredesi egyenruhájukat viselhetik bármely ünnepi rendezvényen.
Nem értelmezhető továbbá, miként jelentene több tízmilliárdot, „ha a Honvédelmi Minisztérium felülvizsgálná a tulajdonában álló cégek költséghatékonyságát, és csak valódi teljesítésekre fizetne”, mivel első intézkedéseim között tiltottam le a valótlan teljesítmény utáni kifizetéseket, és vizsgáltattam ki gazdasági társaságaink működését, valamint az elmúlt évek korrupciógyanús beszerzéseit.
Képtelenség azon állítás, mely szerint „a hírszerzésnek se híre, se hamva, sem a vezérkarnál, sem a HM-nél”. A Magyar Honvédség felderítő-rendszere funkcionálisan tagolt, és nemcsak a HM-nél és a vezérkarnál, de még a csapatoknál és természetesen a Katonai Felderítő Hivatalnál is komoly hírszerző tevékenység folyik. Másfelől egy valamirevaló hadsereg a hírszerző tevékenységét nem helyezi a kirakatba.
Üdvözlendő, hogy egykori bajtársunk kitér a haderő strukturális torzulásaira, illetve a rendfokozati piramis fejre állására. Egyetértünk abban is, hogy „a hadsereg szerkezeti átalakítását nem lehet tovább halasztani”. Ezért is kezdtük el hónapokkal ezelőtt a honvédség új életpályamodelljének (márciusra elkészülő) kidolgozását, melynek részeként helyreállítjuk az állományarányokat, megteremtjük a katonai életpálya biztonságát, kiszámíthatóságát. A vezérkar szervezetének átalakítása Joint Staff-rendszerre már hónapokkal ezelőtt megtörtént. Erről, ha máshonnan nem, a honvédelmi törvény decemberi módosításából lehetett értesülni – így e kritikát dicséretként vagyok kénytelen értékelni.
HENDE CSABA
HONVÉDELMI MINISZTER (BUDAPEST)
