HVG, 2011. január 8.
Hol itt a gáncs? – kérdezhetném Szabó Sándor olvasói levele kapcsán, amely Drozdy Győzőről írott cikkükhöz szólt hozzá. A levélíró arra utal, hogy Drozdy nem is volt olyan gáncs nélküli lovag, mint amilyennek a HVG-ben megjelent cikk lefestette, mert 1926-ban felajánlkozott Bethlen István miniszterelnöknek. Letette az ellenzéki politikus fegyverét, és mivel a választási csatározásban teljesen tönkrement, felajánlotta nyomdáját a kormányzatnak. Az a tény, hogy a választást megnyerő miniszterelnökkel békülni akart, álláspontom szerint nem tekinthető visszatetszőnek, hiszen senki ellen sem irányult a levele. 1926-ra Drozdy 6 év képviselőség után és egyben sikeres vállalkozóként (saját újság és nyomda) jómódú emberré vált. Az 1926-os országgyűlési választásokon azonban a kormányzat törvénytelen lépésekkel megfosztotta mandátumától. Drozdy vélhetően nagy összeggel próbálta finanszírozni kampányát, és mivel ez sikertelen maradt, minden vagyona elúszott. Ekkor, hogy maga és családja egzisztenciájából valamit megmentsen, levelet írt Bethlen Istvánnak, a levélíró által nem idézett részekben rá jellemző nyíltsággal írva le a vele szemben alkalmazott törvénytelenségeket. E sikertelen békülési kísérletet követően emigrált az USA-ba, ahol a helyi revíziós liga megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. 1930-as években újbóli képviselősége, majd a második világháború alatti és az 1945 utáni tevékenysége pedig egyértelműen mutatja, hogy esetében demokratikus politikai elveihez minden körülmények között hű személyről van szó, aki szembeszállt mind a fasisztákkal, mind a kommunistákkal. Drozdy Győző életrajzírójaként számomra némileg méltatlannak tűnik ezt a pályafutást egy kilátástalan élethelyzetben megírt levéllel dehonesztálni.
PAKSY ZOLTÁN
TÖRTÉNÉSZ-LEVÉLTÁROS (ZALAEGERSZEG)
