HVG, 2011. január 15.
Nemzetgazdaságilag hasznos lenne átgondolni a következőt: ha egy édesanya - általában tudásával, képzettségével arányos minőségben - testi, lelki és szellemi egészségben neveli 1-2-3 gyermekét, nem termel az egész társadalom számára hasznot, ha azonban fizetségért óvónőként, pedagógusként teszi ezt, akkor gazdaságilag hasznos munkát végez? Sarkítva: ha a saját gyerekemet tanítom, az nem munka, ha a szomszédét, az igen? Ráadásul a legtöbb édesanya a gyereknevelés évei alatt maga is rengeteget tanul hatékony szervezést, lényeglátást, empátiát, gyakran formális és informális önképzésre, továbbképzésre is sort kerít (saját költségén), ily módon ez az időszak nem „kiesés”. Ezek a készségek a további életszakaszban a munkában is hasznosulnak. Ezek az emberi befektetések hosszú távon statisztikailag kimutathatóan megtérülnek. A nőket magas fokra fejlesztett alkalmazkodókészségük és állandó tudásvágyuk segíti a válságos időszakokban otthon és a munkában is, valamint a háttérben végzett ingyenes munkájuk nagymértékben meghatározza gyermekeik iskolai teljesítményét is. Ennek gazdasági és társadalmi elismerése azonban még várat magára.
NAGYIVÁN MÁRTA
(BUDAPEST)
