HVG, 2011. február 5.
Végre szélesebb körű nyilvánosságot kapott az az áldatlan állapot, amit a társaságok által fizetett innovációs járulékból származó innovációs alap tavaly nyári befagyasztása okoz. A kifizetési stop megkötött szerződésekre is vonatkozik, tehát nemcsak arról van szó, hogy az alap forrásaira a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal nem köti meg a nyertes pályázókkal az új támogatási szerződéseket, hanem szerződésszegő módon, egyetlen tollvonással leállt minden támogatás folyósítása. Ez a cikkükben mondottak szerint valóban nagyon nehéz helyzetbe hozza a K+F-fel foglalkozó intézményeket, vállalkozásokat, de rajtuk kívül azok beszállítói is ellehetetlenülnek. Társaságunk egy vidéki főiskola számára szállított közbeszerzési eljárás nyerteseként 42,5 millió forint értékben egy kutatási projekthez szükséges gyártóberendezést. A főiskola aláírt támogatási szerződése tudatában jóhiszeműen járt el a közbeszerzés lebonyolításakor és a szerződéskötéskor, de most, hogy a számlát ki kellene egyenlítenie, arra egyszerűen gazdaságilag képtelen a támogató által megtagadott folyósítás következtében. Kibocsátott számlánk 8,5 millió forintos áfatartalmát mindamellett a megfelelő fizetési határnapon befizettük a költségvetésbe, amely így nemcsak a támogatás megtagadásával gazdagodott, hanem még a fenti kiszámlázott, de meg nem fizetett forgalmi adóval is. A 42,5 millió forint mintegy tízszerese annak az összegnek, amit társaságunk húszéves működése alatt valaha is behajthatatlan követelésként felhalmozott, és nagyjából összes munkavállalónk (26 fő) negyedéves bér- és járulékköltségével egyezik meg.
VOLONCS GYÖRGY
(BUDAPEST)
Vegyes érzelmekkel olvastam az írást az innováció támogatásának leállításáról. Egyfelől nem lehet jó, és nem is elegáns a finanszírozási csapok ilyen durva elzárása, de számomra igen elgondolkodtató az érintett kutatóhelyek és társaságok reakciója. Ha az általuk kutatott téma valóban annyira ígéretes, amilyennek gondolják, és amilyenre az országnak szüksége is lenne, akkor miért állnak le vele? Miért nem keresnek kockázatitőke-befektetőt, és oldják meg a feladatot vállalkozói körülmények között? Persze a vállalkozói tőke nem engedi meg, hogy csak kutatgassunk, publikálgassunk és konferenciára járkáljunk, számottevő gazdasági eredmény nélkül. De hazánk elég gazdag-e ahhoz, hogy a megélhetési innovátorok hadát tartsa el, főleg ilyen gazdasági helyzetben? Az innováció kell, és kell hozzá állami finanszírozás is, de csak azokat kellene finanszírozni, akik valóban eredményesek voltak és lesznek is. Erre próbált most a kormány valamit lépni, de magának az innovációs társadalomnak is át kellene esnie egy öntisztuláson, hogy finanszírozható legyen az igénye, és legyen végre zárt az innovációs lánc, azaz eladható termék és/vagy szolgáltatás szülessen a kutatás végén.
ÁBRAHÁM LÁSZLÓ
(DEBRECEN)
