HVG, 2011. március 5.
Pista, ölében rejtvényújsággal, mellette Zoli, Attila, Jóska – és a 94 éves Sanyi bácsi. Ott ülnek napos időben, karéjban, szemben a meleg vizes medencével. A Széchenyi gyógyfürdő még megmaradt törzsvendégei, éppúgy, mint csekélységem. Ha a HVG őket kérdezné a Szecskában, e hajdan kedélyes – és olcsó! – intézményben évek óta tapasztalható anomáliákról, a rémtörténetek tömegével traktálnák: mivel járt az abbahagyott, majd újrakezdett „rekonstrukció”, milyen vendégőrjítő hatása volt az egyre újabb beléptetési rendszerek telepítésének, a különböző szolgáltatások már-már hagyományos kimaradozásának. Visszarévednének arra, hogy valaha volt nyugdíjas- és gyermekkedvezmény, hogy gyakori vendég volt ott Greguss Zoltán, Karinthy Ferenc, Voith Ági, Kállai Ilona, Újréti László, a politikusok közül Haraszti Miklós – és egyszer kedélyesen elbeszélgettem az étteremben Matolcsy Györggyel és bájos feleségével is. Az akkor is miniszterrel Kínáról, Japánról cseréltünk „eszmét”. Notabilitások már nemigen dugják a képüket a feredőbe s ha nem bukna be egy-egy külföldi vendégcsoport... A nyers „elidegenedést” jótékonyan enyhíti azonban a megmaradt udvarias személyzet. Aki nem hiszi, járjon utána!
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
