„Én vagyok az új lány” – állt ki magabiztosan a pódiumra az akkor 35 éves Manuela Schwesig a német szociáldemokraták (SPD) 2009-es drezdai kongresszusán, ahol a párt a vesztes választás után személycserék és konfliktusok sorát követően új embereket keresett a legfelső vezetésbe. A kedvesen mosolygó, csinos Schwesiget nagy tapsvihar közepette nyomban be is választották, és bár akkor már egy éve szociális miniszter volt Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartományi kormányában, szűkebb pátriáján kívül alig ismerték. Az alelnökké választott Schwesig azóta országos ismertségre tett szert. Az SPD ma már minden szociális kérdésben őt tolja előtérbe, ő egyezkedik a felsőházi jóváhagyást, így az ellenzék támogatását is igénylő kérdésekben a kormánypártokkal.
Az 1974-ben az NDK-beli Odera menti Frankfurtban, munkáscsaládban született Schwesig nem indult politikusnak. Érettségi után óvónőnek készült, de a német újraegyesítést követően szülei elveszítették az állásukat (apja lakatos volt), így tisztviselőként dolgozva a helyi adóhivatalban, ő lett a kenyérkereső. A munka mellett elvégezte a pénzügyi főiskolát, és adóhivatali tanácsosként helyezkedett el a szomszéd tartomány fővárosában, Schwerinben. Ott lett párttag 29 évesen, és hamarosan a városi tanácsban képviselte az SPD-t, frakcióvezető-helyettes, majd 2007-ben frakcióvezető lett.
Az SPD láthatóan elégedett volt a fiatal családanyával – akinek négy éve fia született –, és 2008-ban rábízta a tartományi kormány szociális miniszteri posztját. Szeret „földközelben”, azaz a mindennapi gondokat közvetlenül megismerve politizálni – mondja magáról Schwesig. Reggelente ő viszi a fiát biciklivel óvodába, este pedig többnyire a férje megy a gyerekért. „Ugyanúgy élünk, mint egy átlagos fiatal pár, ahol mindketten dolgoznak” – közölte nemrég magánéletéről. A kétkeresős családmodell elterjedésének előfeltétele az egész napos iskolai gondoskodás, az étkezés, a napközi megteremtése – ennek minden gyermek számára alanyi joggá emelése Schwesig egyik fő célja.
Leginkább ebben különbözik nagy vetélytársától, a kereszténydemokrata (CDU) Ursula von der Leyen szövetségi szociális minisztertől. Az összehasonlítás nem véletlen: megfigyelők szerint Schwesiget eleve von der Leyen ellenpontjaként találta ki az SPD. A szintén népszerű, saját pártjában szintén alelnöki posztot betöltő, szintén családanya CDU-s miniszter inkább közvetlenül a családokat támogatná, és a gyerekek elhelyezését rájuk bízná.
Bár Schwesig nem győzi hangsúlyozni, hogy nem a személyes vetélkedés a célja, első látványos politikai győzelmét mégis von der Leyennel szemben aratta. Január-februárban hosszas tárgyalássorozat folyt a kormánypártok és az ellenzék között a szociális segélyre, azon belül a gyerekekre fordítható összeg nagyságáról. A mindig mosolygós Schwesig ezúttal kőkemény ellenfélnek bizonyult, és addig nem is engedett, amíg a kormány el nem fogadta a szociáldemokraták által szorgalmazott magasabb emelést. Támogatta ugyanakkor ellenlábasa két évvel ezelőtti fellépését a gyermekpornót tartalmazó oldalak blokkolásáért. Szívügye továbbá a gyermekszegénység felszámolása, a gyermeküket egyedül nevelő szülők segítése, és helyesli, hogy a férjek is mehessenek gyesre.
A szabadidejében szívesen kocogó, és a színházért rajongó Schwesig az ateista közéletű NDK-ban vallástalanként nőtt fel. Tavaly nyáron azonban férjével és fiával felkereste Martin Scriba lelkészt, a tartományi kormány korábbi vallásügyi megbízottját, és megkeresztelkedtek, majd beléptek a mecklenburgi evangélikus egyház gyülekezetébe.
