HVG, 2011. február 19.
A 100 éves épületek ünnepe felcímmel megjelent cikküket nagy örömmel olvastuk. Már csak azért is, mert – legalábbis részben – családunk, felmenőnk sikeréről szól. Mi, a levél írói ugyanis Sziklai Zsigmondnak, a Párisi Nagyáruház tervezőjének és kivitelezőjének a leszármazottai vagyunk. Szeretnénk néhány adalékkal kiegészíteni az áruházról és felmenőnkről felvázolt képet. Az áruház a legkorszerűbbnek számított a maga idejében, a tetején nemcsak sétatér volt a nyári hónapokban, hanem télen jégpálya is. Amikor hírét vettük a felújításnak, reménykedtünk, hogy a jégpálya is megújul a tetőn. Ami Sziklai Zsigmondot illeti, ő nemcsak kiváló tervező és kivitelező volt – jobb években 100 új lakást adott át –, hanem (testvérével, Arnolddal együtt) beírta nevét a magyar film történetébe is. Ők tartották ugyanis az első mozgófilmvetítést Budapesten, sőt ők forgatták az első magyar filmet is. Sajnos nem voltak elég kitartóak, belebuktak vállalkozásukba, s végül mindketten „maradtak a kaptafájuknál”. Zsigmond tovább épített, Arnold pedig libamájat exportált Párizsba. Visszatérve az áruházra: a szokatlantól való irtózás már akkoriban sem volt ismeretlen, az épületet ócsárolták szecessziós külleme miatt, na meg azért is, hogy nem illik bele a Sugárút neoreneszánsz miliőjébe. Ma már ez szinte senkinek sem tűnik fel. Egy dologgal azonban vitatkozunk: nem tudjuk, hogy a szerző miből jutott arra a következtetésre, hogy a homlokzaton lévő szobor nem Sziklai Zsigmondot jeleníti meg. A mi családi legendáriumunk szerint a szobor arcvonásai Zsiga bácsiéval azonosak, s ezt erősíti meg minden forrásunk, beleértve Buza Péter Egy város játékai című munkáját is.
SZIKLAI JÁNOS, SZIKLAI ZÉNÓ
(BUDAPEST)
