HVG, 2011. március 19.
Ahogy azt a szerző is említi, meglehetősen idegenellenes a bevándorlók megítélése Svájcban, ahol rendszeresen kampánytéma az ügy. A menekültek/menedékkérők befogadása viszont nem egy adott kormány, illetve az ottani állampolgárok kívánságától függ, hanem nemzetközi emberi jogi dokumentumokban meghatározott kötelezettségük a részes államoknak, így Svájcnak is. Tévedés tehát szinonimaként használni és összemosni a bevándorlást a menekültüggyel. Míg az előbbinek főként gazdasági, demográfiai okai vannak, az utóbbi súlyos emberi jogi sérelmekhez kapcsolódik. A nemzetközi közösség a második világháború után felismerte, hogy minden embernek joga van a súlyos jogsértések elől menekülni, az államok pedig kötelesek szolidárisan kezelni a menekültügyi relevanciával bíró konfliktusokat. Mindennek fényében tehát nem írható le, hogy (Svájc) „elvben menekültek százait küldhetné vissza Olaszországba, (...) ahol a bevándorolni szándékozók először földet értek”. Menekülteket ugyanis főszabály szerint az 1951-es genfi egyezmény alapján nem küldünk se tovább, se vissza, a menekültstátus önmagában azt jelenti, hogy a befogadó ország bizonyos időre védelmet nyújt, megengedi a területén tartózkodást.
IVÁN JÚLIA
(MENEKÜLTÜGYI) JOGÁSZ (BUDAPEST)
