HVG, 2011. február 5., 26.
Enyhén szólva megdöbbentett olvasójuk, Ábrahám László hozzászólása. Úgy látom, nem sok fogalma van az innovációs pályázatok természetéről, ráadásul igen sértő a „megélhetési innovátorok” megjelölés használata is. E pályázatok jelentős része a kis- és közepes vállalatok innovatív fejlesztéseit hivatott támogatni, ráadásul nem túl nagy összeggel. E cégek nem tudnak nagyobb tőkét fölhalmozni, ezért sok esetben csak a tudásukat és az innovációs képességüket fektetik be. Szép elmélet, hogy forduljanak kockázatitőke-társaságokhoz, csakhogy azok néhány millió forintos tételekkel nem foglalkoznak. Marad tehát a támogatás. Nos, megpróbálom elmagyarázni a mechanizmust. Adott egy cég, amelyiknek van innovációs ötlete, mondjuk egy találmány, újítás. Az esetek nagy részében az érintett cég rendelkezik megfelelő piaci ismeretekkel, de hiányzik az az apró dolog, amivel kimehet a piacra, hogy fölmérje a leendő terméke értékesíthetőségét. Ez a kis dolog a prototípus. Próbáljon meg bárki elmenni egy kereskedőcéghez, kockázatitőke-társasághoz egy rajzzal, szabadalmi leírással. Mit tehet egy ilyen kis cég? Elkészít egy innovációs pályázatot, beadja, majd azt a megfelelő összetételű zsűri elbírálja. Ideális esetben nyer is. A kihirdetés után (az okosabbja már előtte) fölméri, kik azok, akik képesek az irányítása mellett elvégezni a fejlesztési munkákat, s megköti az alvállalkozókkal a megfelelő szerződéseket. A pályázat során a beadó cég egy árva fillért sem kap, a támogató, vagyis a magyar állam valamelyik felhatalmazott hivatala a támogatási szerződésben meghatározottak alapján közvetlenül a beszállítót fizeti ki. A pályázat lezárása után a fejlesztőcég rendelkezésére áll az a bizonyos apró dolog, a prototípus, amivel már elmehet házalni, mielőtt belefogna a gyártásba. Azt hiszem, egyértelmű, hogy ilyenkor (valószínűleg piacképes) termék jött létre, nem tudom feltételezni egyetlen cégről sem, hogy habókra fejlesztgetne. Ha minden jól ment, elkezdődhet a gyártásszervezés, a gyártás és a forgalmazás, természetesen a „megélhetési innovátor” saját tőkéjéből, hitelből, vagy most már a kockázatitőke-társaság bevonásával, habár kisebb cég ilyet Magyarországon nem talál.
HAÁSZ ENDRE
(BUDAPEST)
