HVG, 2011. március 19.
Bizonyos fogalmakat, erényeket a protestáns egyházak is szentnek tartanak, de semmiféle formában nem része rítusuknak a szent kultusz, így a szentté avatás sem – egyéb, nálunk is honos, nem keresztény felekezetekről és a materialistákról nem is beszélve. Ám dőreség lenne nem látni, hogy „egyezményes históriai nyelvezetünkben” máig élően megrögzült a Szent István, a Szent Korona, a Szent Jobb használata, s ezeket még protestáns vallású politikusaink is emlegetik. Most készülő új alkotmányunk csak akkor okozhatja a polgári demokráciákban magától értetődő – így-úgy már Törökországban is bevett – szekularizáció sérelmét, ha az a világnézeti semlegesség helyett egyértelmű keresztény árnyalatú lesz, ha úgy tetszik, vatikáni arany- és tömjénfüstöt kap. A Szent Korona lehet becses szimbólum, történelmi ereklye, de a neki szánt államjogi státus általános elfogadhatósága legalább annyira kérdéses, mint az, hogy voltaképpen mitől szent.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
