HVG, 2011. április 2.
Vajon miért szerepel egy parlamenten kívüli pártok, pártszövetségek mozgolódásairól szóló összeállításban az egyáltalán nem mozgolódó, sem a parlamenti, sem az önkormányzati választásokon nem indult Szabadelvű Polgári Egyesület? De ha a szervezet említése inkább csak apropóként szolgál ahhoz, hogy az éceszgébernek tekintett Magyar Bálint Népszabadságban közzétett terjedelmes elemzését kommentálják, érthetetlen, miért nem fordított a szerző nagyobb figyelmet a volt politikus tanulmányára. Az újságíró szerint az elemzés csak megerősítette a korábbi kormányzásokban megfáradt politikus képét. Lehet, én mindenesetre a négykolumnányi lendületes, érvelő, helyenként kifejezetten szellemes szöveget olvasva nem érzékeltem a fáradtság jeleit. „Magyar a pillanatnyi helyzet értelmező bemutatásán, a sebek nyalogatásán túl lényegében semmiféle előremutatással nem szolgált” – folytatja munkatársuk. Miért várna iránymutatást bárki a politikusi ambíciókkal nem rendelkező szerzőtől? Hacsak nem azért, mert Magyar cikke „leginkább úgy értelmezhető, hogy a szerző ismét bejelentkezett a politikába”. Ezzel szemben a tanulmány így zárul: „...a politikai karaktergyilkosság kultúrájában sem az igaztalanul besározottak, sem a ténylegesen elkopottak nem léphetnek újra színre a siker reményében.” Ezt bizony kevesen tudják bejelentkezésként értelmezni.
KOZÁK MÁRTON
(BUDAPEST)
Szerzőjük az egykori SZDSZ és MDF élembereinek, továbbá a nekem némely tekintetben rokonszenves, ám megkapóan naiv Szili Katalinnak a táborgyűjtési kísérleteire fókuszál. Hadd tágítsam a kört. Az MSZP elődje a kor követelményeit belátva, a háztájisággal vérrokon spontán privatizációhoz folyamodott, melyhez tisztátalanságok is tapadtak. Antalli örökség? A hatvanas, hetvenes évek fordulóján a világnívót közelítő agrárium szétverése, feldolgozóipara nagy hányadának privatizálása és a licites privatizáció vajon dicsőséges tettnek minősíthető utólag? A „magánosítás” túlhajtása és tisztátalansága már Hornék „zsírja”. A Bokros-csomag is. Amely kétségkívül javított az államháztartáson – a pauperek kárára. Szerintem csak két eleme védhető: az egyszeri vámpótlék és a forint csúszó leértékelése. A pénzügyinek indult, majd gazdaságivá terebélyesedett világválság új helyzetet teremtett. Csekélységem nem lát a politikai porondon hiteles, a ki nem zárható tömegelégedetlenséget bölcsen kanalizálni képes személyiségeket.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
A cikk nagy igyekezettel próbálja előnyösebb színben feltüntetni mindazokat a személyiségeket, akik nem keveset tettek az elmúlt évek folyamán azért, hogy a jelenlegi kormánykoalíció kétharmadot meghaladó parlamenti befolyáshoz jusson. Az írás végül a Szociális Unióra (SZU) is kitér, a „Fidesz kegyelemkenyerén” tengődő anakronizmusként minősíti a Szili Katalin által vezetett pártot. E liberális legendárium szerinti kapcsolatról csupán a SZU elnöksége, s alkalmasint a Fidesz vezérkara nem tud. Valójában a kormánykoalíció számára sem veszélytelen a nemzeti és köztársasági értékrendet ötvöző újszerű politikai párt szárba szökése. A nyers érdekeket tekintve a Fidesz–KDNP-koalíciónak éppen arra van inkább szüksége, hogy a vadkeleti párbajban olyan álságos és impotens entitás maradjon az ellenpontja, amelynek társaságában bármilyen politikai hibát megengedhet magának. A HVG valószínűleg csalhatatlannak véli azt a kinyilatkoztatást, miszerint az – egyébként immár elkerülhetetlen – alkotmányozás folyamatában „igazi demokrata nem vesz részt”. Pedig nem ártana számolniuk azzal, hogy akadnak néhányan, akik ezt a bojkottot oktalannak látják. Lehet, hogy érdemes lenne áttekintenie a HVG szerkesztőségének is a SZU (T/2628 irományszámú) alternatív alkotmányjavaslatát.
SZÉKELY KOCSÁRD
ELNÖKSÉGI TAG, SZU (BUDAPEST)
