HVG, 2011. április 9.
A Szépművészeti Múzeum múmiáit taglaló írásuk elején megerősítik a közel évszázada terjedő tévhitet, miszerint a híres Afrika-kutató felfedező, a kilenc Oscar-díjas Az angol beteg című film modellje, Almásy László grófi címet viselt. A kalandos életű felfedező azonban nem a család grófi ágából származott. Nagyapja (zsadányi és törökszentmiklósi) Almásy Ede, a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója volt, apja, György pedig Ázsia-kutató. Az 1895-ben született László 1921-ben részt vett az amatőr „királypuccsban”, a trónfosztott IV. Károly szárnysegédje volt Szombathelyen, és – mint könyvében is leírta – „Őfelsége következetesen grófnak szólított, s ez aztán a legitimista körökben folytatódott...” Ezután négy évig a cikkben is említett (egyébként gróf) Mikes János, a főúri pompát kedvelő mecénás, modern gondolkodású szombathelyi püspök magántitkára lett, s 1926-ban utazott először Afrikába sógorával, (herceg) Esterházy Antallal. A kitűnő autóversenyző Almásy hamarosan a Steyr cég afrikai képviselője lett, majd Kairóban megszervezte a sportrepülést, és repülőútjai során több felfedezést tett. A világháborúban a magyar légierő tisztjeként a németekhez vezényelték, és Rommel Afrika Hadtestjének felderítőjeként szolgált, több vakmerő akcióban is részt vett az angolok ellen, amiért megkapta a Vaskeresztet. A háború végén visszatért Budapestre, ahol zsidókat bújtatott, német egyenruhájával és Vaskeresztjével elzavarta a szimatoló nyilasokat. A háború után mégis letartóztatták, megkínozták, de végül felmentették. 1947-ben újra őrizetbe vették, szaúdi közbenjárásra ismét elengedték, majd gyorsan Bécsbe, onnan Trieszten keresztül Kairóba menekült. Sportrepülés-oktatásból és sivatagi autós túrák szervezéséből élt. Egyik ausztriai látogatása során megbetegedett, és 1951-ben egy salzburgi szanatóriumban halt meg.
SZENTIRMAY LÁSZLÓ
(BUDAPEST)
