HVG, 2014. január 25.
Az objektivitás kardját suhogtatva próbál erkölcscsőszködni a nagy tudású politológus, Csizmadia Ervin. Hosszú elemzésében igyekszik középről ide is, oda is vágni egyet. Azt bizonygatja, hogy egyforma felelősség terheli a mostani kormánypártot és a végre nagy nehezen összeállt ellenzéket. Már a kiindulópont is hibás, hiszen itt két évtizede nem jobb- és bal(lib)oldalról van szó. A kollégiumi fiúk ugyanis – a szegény névadó Bibó régóta forog a sírjában –, ahogy anno elhatározták, profi módon megszerezték a politikai és a gazdasági hatalmat, s az egykori szimpatikus, liberális Fideszből két évtized alatt hatalomra törő, antidemokratikus kormánypártot faragtak. Szerintem a szerzőnek nem azt kellene fejtegetnie, hogy „ezek azért erkölcstelenek, mert csúnya dolgokat csinálnak”, ők meg azért, mert „emiatt csúnya szavakkal minősítik ezeket”. Furcsa, hogy egy ilyen neves politológus miként állíthatja a problémák egyik fő okának, hogy a baloldal érzéketlenül nem vett tudomást a jobboldal sérelmeiről, „a jobboldal pedig erre a méltánytalanságra nemegyszer indulatos daccal, radikális médiapolitikával válaszolt”. Nem, kérem, nem a jobboldal reagált – s nem csak a médiában – gátlástalanul a hatalom 2002-es elvesztésére, hanem a „bukott Fidesz”. És nemcsak azzal, hogy 8 évig teljes obstrukcióval lehetetlenítette el a normális kormányzati munkát, hanem a hatalom visszaszerzése érdekében kivitte a politikát az utcára, és bátorította a szélsőjobbot meg a garázda focidrukker csőcseléket, amely a 2006-os választások elvesztése után lángba borította Budapestet. A politológusnak abban persze tökéletesen igaza van, hogy Gyurcsánynak „igazságbeszédét” nem az őszödi zártkörű pártaktíván, hanem a teljes nyilvánosság előtt kellett volna elmondania, s akkor talán a mai ellenzéki összefogás is másképp alakult volna. Csak azt nem értem, hol itt a jobboldal? A szerzőnek arról kéne inkább írnia, miért nincs valóban korrekt, konzervatív jobboldal. S vajon az oda húzók mekkora gondban lehetnek, hogy egyáltalán elmenjenek-e voksolni, s elveiket szembeköpve szavazzanak-e a demokrácia felszámolását jelentő folytatásra?
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
