Több mint 1200 alap- és osztatlan szak, 1461 mesterképzés és 550 felsőoktatási szakképzés közül választhatnak az idén azok a felvételizők, akik – például munkájuk miatt – levelező tagozaton kezdenék meg tanulmányaikat szeptemberben. Az egyetemek és főiskolák igazodnak a munka mellett tanulók napirendjéhez és anyagi lehetőségeihez: „tömbösítve” tartják meg az előadásokat és szemináriumokat, így a hallgatóknak csak két-három hetente kell órákra járniuk, amelyekért átlagosan 10–15 ezer forinttal kevesebbet kell fizetniük, mint nappali tagozatos társaiknak.
Az egyetemi-főiskolai levelezősök száma mégis meredeken csökken. 2004-ben még több mint 65 ezren jelentkeztek valamelyik egyetem vagy főiskola levelező szakára – és közülük 41 813-an be is kerültek –, tavaly viszont csupán 29 ezren jelöltek ilyen szakot a jelentkezési lapon, és mindössze 16 ezren jutottak be. A visszaesés egyik oka, hogy a 2000-es évek közepére „fogytak el” azok a jelentkezők, akik a nyolcvanas években a szűkös keretszámok miatt nem tudtak tovább tanulni, és a felsőoktatási férőhelyeknek a rendszerváltást követő bővítése miatt utóbb iratkoztak be valamelyik egyetemre vagy főiskolára. A problémákkal küzdő cégek közül is egyre kevesebb tud és akar munkavállalói továbbképzésére költeni, a felvételi szabályok szigorítása pedig azoknak a kedvét is elveheti a továbbtanulástól, akik saját zsebből fizetnék az egyetemet vagy főiskolát. Évről évre egyre több – az idén már harmincnégy – alap- és osztatlan szakon kötelező az emelt szintű érettségi, vagyis a 2005 előtt érettségizettek egy része kénytelen újra vizsgázni egy vagy két tantárgyból. A minimumpontszám emelése sem javít a helyzeten: az idei felvételin legalább 260 pontot kell elérniük a BA- és BSc-szakokra jelentkezőknek, függetlenül attól, hogy nappali, levelező vagy esti tagozaton, fizetős vagy államilag támogatott formában szeretnék megkezdeni tanulmányaikat, és hogy első vagy második diplomájukat szereznék meg. Az idei, húszpontos emeléssel a becslések szerint 2500-an szorulnak ki a felsőoktatásból, a következő években pedig – 2015-ben 280-nál, 2016-ban 300-nál húzzák meg az alsó limitet – még kevesebben kerülnek majd be az intézményekbe, hiába kampányolnak a magánfőiskolák rektorai azért, hogy a felvételin tegyenek különbséget a frissen érettségizettek és az idősebb, munka mellett tanulók között. A levelező tagozatosok számának csökkenése az állami ösztöndíjas BA- és BSc-szakosok elvesztése miatt egyébként is nehéz helyzetbe került magán- és alapítványi intézményeket szorítja sarokba – van, ahol minden második hallgató levelezős.
Úgy tűnik, e főiskolák számára egyelőre a távoktatás sem reális alternatíva. Míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban milliók szereznek diplomát otthon, a számítógép előtt ülve, és minden évben több tucat új, kifejezetten e-learningre specializálódott egyetem kezdi meg a működését, itthon még sem a jelentkezők, sem a felsőoktatási intézmények nem fedezték fel a távoktatás előnyeit. Bár az e-learning a munka mellett tanulóknak kényelmes megoldás, az idei felvételin azok is nehezen találnak maguknak megfelelő szakot, akik szívesen tanulnának távoktatási formában. A választék gyér: a jelentkezők huszonhat alapszak és öt felsőoktatási szakképzés közül választhatnak, a legrosszabbul azonban a mesterdiplomára pályázók járnak, az egyetemek és főiskolák egyetlen MA- vagy MSc-képzést sem hirdettek meg távoktatási munkarendben.
