Ötvenhárom évi házasság után a válókereset beadását fontolgatja a 90 éves Wojciech Jaruzelski volt lengyel kommunista pártfőtitkár 84 éves felesége, Barbara, mert szerinte agg férje viszonyba keveredett az ápolónőjével. Lányuk, az 51 éves Monika úgy véli, anyja rémeket lát, és kétli, hogy a három éve rákbetegséggel kezelt extábornok valóban szerelmi kapcsolatba bonyolódott volna az ötvenes éveiben járó, a házaspár mellett bejárónőként is dolgozó hölggyel. A botrány életre keltette a vitát, hogy a Lengyelország közelmúltjában meghatározó szerepet játszó Jaruzelski hazafi vagy áruló volt-e, amikor 1981-ben hadiállapotot hirdetett, és megpróbálta eltiporni a politikai mozgalommá nőtt Szolidaritás szakszervezetet.
Jaruzelski 1923 júliusában a kelet-lengyelországi Kurówban, birtokos kisnemesi családban született, amelyben hagyomány volt a katonáskodás. Szigorú katolikus iskolába járt, és a szüleivel, valamint a húgával együtt szovjet fogságba került, miután 1939 szeptemberében előbb Németország nyugatról, majd a Szovjetunió keletről megtámadta Lengyelországot. A család tagjai elszakadtak egymástól, az apja szovjet munkatáborba került és 1942-ben meghalt, Jaruzelski pedig Szibériában találta magát. Amikor derékig érő hóban fát kellett vágnia, megsérült a gerince és hóvakságot szenvedett: emiatt rendszeresen fűzőt hordott, és az érzékennyé vált szemét védendő viselte a jelképévé vált sötét lencséjű szemüveget. A fogságban lett hívő emberből meggyőződéses kommunistává, amit később azzal indokolt, hogy ha van Isten, aki jóságos és mindenható, akkor nem hagyta volna, hogy lengyel hazájával megtörténjenek a második világháború borzalmai.
Rjazanyban gyalogsági tiszti iskolát végzett, belépett a szovjetek által hadifoglyokból toborzott Első Lengyel Hadseregbe. Hadnagyként részt vett Varsó és Berlin felszabadításában, 1947–1949 között pedig az antikommunista lengyel Honi Hadsereg ellen harcolt, amely korábban a nácikkal szemben fogott fegyvert. A kommunista pártba 1947-ben lépett be, vezérkari akadémiát végzett, és 1956-ban Lengyelország legfiatalabb tábornoka lett. Négy évre rá a néphadsereg politikai csoportfőnökévé, 1962-ben a védelmi miniszter helyettesévé nevezték ki. A tárca irányítását 1968-ban kapta meg, és a lengyel csapatok már az ő parancsára vonultak be Csehszlovákia északi részébe, hogy részt vegyenek a prágai tavasz eltiprásában.
A puritán életvitelű Jaruzelski az 1980–1981-es események nyomán lett évekre Lengyelország leggyűlöltebb és leginkább félt embere, akit sok mindennel vádoltak, de korrupcióval sohasem. A Szolidaritás szakszervezet erősödésével és a gazdasági, valamint politikai káosz fokozódásával védelmi miniszterként előbb a miniszterelnöki, majd a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkári posztját gyűjtötte be, ami példátlan hatalomkoncentráció volt a szocialista országokban. A lengyelekbe pedig beleégett az arca és a hangja, amikor 1981. december 13-án reggel a tévében – ahol a nézőket a sötét szemüvege miatt is egy latin-amerikai diktátorra emlékeztette – bejelentette a hadiállapot bevezetését.
Az ezredforduló után társaival együtt bíróság elé próbálták állítani, és a jogi eljárásban ugyanúgy védekezett, mint emlékirataiban: a lépéssel a szovjetek beavatkozását és egy nagyobb vérfürdőt előzött meg, s Lengyelország érdekében cselekedett. Az utókor a kortársaknál és a történészeknél megbocsátóbbnak bizonyult, a harmincadik évforduló idején végzett közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 51 százaléka nevezte indokoltnak a hadiállapot bevezetését, ami 57 százalék szerint megmentette az országot a szovjet intervenciótól, 46 százalék szerint pedig az anarchiától. Maga Jaruzelski – akit mélyen megbántott, amikor Ronald Reagan amerikai elnök védelmi minisztere, Caspar Weinberger azt mondta róla, hogy „orosz tábornok lengyel egyenruhában” – a megpróbáltatásokért elnézést kért, de döntését nem bánta meg. Megítélését árnyalja, hogy a rendszerváltást eredményező 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon a keményvonalasokat legyőzve ment bele a hatalom átadásába. A rövid időre betöltött államfői posztról is az eseményekhez igazodva távozott. Csekély személyes rehabilitáció, hogy az általa bebörtönzött neves ellenzéki, Adam Michnik 1990 után összetegeződött vele, dicsérte irodalmi műveltségéért, és előszót írt a Franciaországban megjelent önéletrajzához.
