HVG, 2014. február 22.
Megjelent hetilapjukban egy nyelvműveléssel, pontosabban az ly betű esetleges trónfosztásával foglalkozó tanulmány (kiváló cikk, dicséret érte a szerzőnek). Ehhez kapcsolódva engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet egy szerintem káros jelenségre. A köznyelvben az utóbbi időben egyre több közszereplő kezdi szinte minden mondatát a következő fordulattal: „Én azt gondolom...” Jó lenne megértetni minden érintettel, hogy ez a fordulat, amellett hogy sivárosítja a magyar nyelvet, gyengíti/hitelteleníti is a mondandót, hiszen nem tényként, hanem szubjektív véleményként állítja be a közlendőt. Az igényes hallgatókat el is rettentheti az unos-untalan hangoztatott formula az egyébként esetleg jobb sorsra érdemes álláspont megismerésétől vagy annak képviselőjétől. Jómagam annyira viszolygok már ettől a frázistól, hogy ha egy beszélgetés során egy percen belül másodszor hallom, akkor bizony leveszem a hangot, vagy átkapcsolok más csatornára. Írtam már sok szerkesztőségnek ebben az ügyben, de még csak választ sem kaptam. Gyakran felmerül a kérdés: vajon miért idegenedett el a politikai elittől a hozzá közvetlenül nem kötődő, az országért viszont tenni akaró értelmiség? Vajon miért is? Demszky Gábor még főpolgármesterként (2006-ban) kérdésemre egyszer elárulta a titkot: a jóakaratú javaslatokat tartalmazó levelek olvasatlanul kerülnek a szemétkosárba. Ellenben az elit tagjai jól megfizetnek hivatásos tanácsadókat, és csak az ő véleményükre hallgatnak. Az, hogy a leveleket e grémium kapja meg tanulmányozásra? Abszurd gondolat.
KOVÁCS TIBOR
POLGÁRMESTER (ÁPORKA)
