Bár politikus, hétköznapi ember képe alakult ki Anne Hidalgóról, a kormányzó szocialisták párizsi főpolgármester-jelöltjéről. A Fény Városát 13 éve nagy megelégedéssel irányító, a márciusi választások után leköszönő szocialista Bertrand Delanoe helyetteseként Hidalgo esélyes a győzelemre – pártja országos népszerűtlensége ellenére. A korábbi fej fej melletti támogatottságukhoz képest a legutóbbi közvélemény-kutatások az 54 éves politikusnő előretörését jelzik legfőbb riválisával, a nála 14 évvel fiatalabb Nathalie Kosciusko-Morizet, az ellenzéki konzervatív Unió a Népmozgalomért (UMP) párt jelöltjével, Nicolas Sarkozy exállamfő 2012-es elnökválasztási kampányának szóvivőjével szemben. Hidalgót kedves, empatikus, szolidáris politikusnak tartják, és elismerik a szakértelmét, továbbá legalább annyira neki, mint a főnökének tulajdonítják Párizs 2001 óta tartó modernizálását, „zöldbe borulását”. A Szajna-parti nyári strandot, a belvárosi autóforgalom visszaszorítását a felszíni tömegközlekedés javára, a villamoshálózat kiterjesztését, a lerobbant külső kerületek és a történelmi városrészek felújítását, a szinte ingyenes városi biciklit, valamint az elektromos autókat kölcsönző programot.
A konfrontatív politikával szemben a megegyezésre törekvő Hidalgo ennél jóval többet akar. A Diadalívhez futó, elegáns, 1,3 kilométer hosszú Foch sugárutat parkokkal, üzletekkel teli sétálóutcává alakítaná, jóllehet az elképzelést az ottani luxuslakás-tulajdonosok támadják, szocialista vidám parknak gúnyolják. A határozottsága, eltökéltsége miatt bársonykesztyűs Vasladyként is emlegetett Hidalgo informatikai metropolisszá változtatná Párizst, az induló vállalkozások támogatását, városszerte ingyenes wifihozzáférést ígérve. Kiemelt szerepet szán az oktatásnak, elsődlegesnek tartja a bevándorlók gyerekeinek nevelését, rajtuk keresztül véli hatékonyan integrálhatónak a szüleiket.
Hidalgo tudja, milyen a bevándorlóélet. Az andalúziai San Fernandóban született politikus kétévesen, 1961-ben érkezett családjával Lyonba gazdasági menekültként Spanyolországból. Apját Franciaország korábban egyszer már befogadta: nagyszülei kommunista ellenállókként keltek át 1937-ben a Pireneusokon, négy gyerekükkel, szamárháton, Franco fasiszta diktatúrája elől menekülve. De honvágyuk annyira erős volt, hogy a megtorlás ellenére két év után hazatértek. Nagyapját börtönbe zárták, halálra ítélték, de három év múltán szabadult. Hidalgo apja akkor tízéves volt, és testvéreivel együtt, vörös fejűnek megbélyegezve, társaik kirekesztették őket. Apja villanyszerelő lett, és miután megnősült, feleségével és két lányával a jobb élet reményében Franciaországba költözött.
Hidalgo úgy emlékszik a gyerekkorára, hogy nehéz, ám boldog volt Lyon külvárosában, a maghrebi, örmény, portugál, olasz menekültekkel teli lakótelepen. Szegénységben éltek, de varrónő anyjának köszönhetően mindig csinosan járt. Otthon spanyolul, az iskolában franciául beszéltek. A politikát a játszótéren, a felnőttektől csípte fel, 1975-ben óriási üdvrivalgással ünnepelték a Franco-rezsim bukását. A francia állampolgárságot 14 évesen nyerte el Hidalgo, aki a szeretetteljes családi légkör ellenére elvágyott, arról álmodozott, hogy egyszer Párizsban összehozza a sors Jean-Paul Sartre-ral. A lyoni, majd a párizsi egyetemen jogi és szociális munkás diplomát szerzett, önálló életét munkaügyi ellenőrként kezdte, de kilenc év után felhagyott vele, és miután 1994-ben a szocialista párt tagja lett, elindult a politikai pályája. A kilencvenes évek végén három szocialista kormányban is tanácsadóként vett részt munkaügyi, nőjogi, szociális területeken, mígnem 2001-ben, Delanoe megválasztásakor a városházára került. Parlamenti és helyhatósági választásokon háromszor is indult, de egyszer sem nyert. A párizsi városházát viszont olyannyira megszerette, hogy hiába ajánlották fel neki a jelenlegi kormányban a kulturális tárcát, nem sikerült elcsábítani.
Szülei időközben visszatértek Spanyolországba, a család igazi multikulturális közösséggé vált, nővére Kaliforniában él, üzletasszonyként, brit férjével. A magát feministának tartó Hidalgo a második házasságában él, első házasságából származó, 26 és 28 éves gyereke után szintén politikus új férjétől is született egy fia, aki most 12 éves. Dolgozó anyaként tudja, milyen konfliktushelyzeteket teremt a karrier és a család, de képes rangsorolni: ha az iskola azzal hívja fel, hogy a gyerekét baleset érte, akkor rohan, de „csupán” láz esetén inkább a barátait riadóztatja.
