HVG, 2014. február 8.
Beszámoltak arról, hogy Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója lemondott megbízatásáról, mert a múzeum gyűjteményéhez tartozó kincstárat egy rendelettel onnan kiveszik, és a fertődi Eszterházy-kastélyba helyezik át. A volt igazgató azt sérelmezi, hogy az intézkedést nem előzte meg szakmai előkészítés, a műkincseknek az új helyszínen nincs meg a szakmai hátterük (művészettörténész, restaurátor), továbbá azt, hogy a kincsek így egy ország széli faluba kerülnek ahelyett, hogy a fővárosban a széles közönség számára lennének hozzáférhetőek. Nehéz szívvel veszem tudomásul, hogy kedvenc múzeumomat ilyen veszteség éri, de nem emiatt írok. Arra kívánom inkább felhívni a figyelmet, hogy végre valaki a magyar közéletben azonnal levonta a következtetést. Elveszik a rám bízott gyűjteményt? Nem kíváncsiak a szakmai véleményemre? Ha nem tudtam elfogadtatni az álláspontomat, akkor lemondok! Hát ez a bátorság tiszteletre méltó! Az ügy aktuális politikai üzenetét gyorsan szeretném általánosabb szintre emelni, azzal az információval, hogy Takács Imrét már az előző kormány is megfosztotta főigazgatói megbízásától. Akkor ő perre ment, nyert, és visszaült a helyére. A szomorú történetből számomra az a tanulság, hogy a politikai elit erkölcsileg éretlen arra, hogy az ország kulturális ügyeit irányítsa. Hacsak nem – Takács lemondásának hatására – most a miniszter is lemond.
GAUL EMIL
(BUDAPEST)
