A bruttó államadósság kiemelt jelentőségű, a maastrichti kritériumrendszerbe tartozó mutatója négy év alatt csupán jelképes mértékben csökkent, a nettó adósság (az államháztartás összes tartozásának és követelésének egyenlege) pedig 2013. év végén rekordmagasságba emelkedett. Már az indulás sem volt sikeres: 2010 első negyedéve végén a bruttó államadósság a GDP 82,1 százalékán állt, ám Kósa Lajos és Szijjártó Péter 2010. júniusi nyilatkozataira – miszerint Magyarország közel áll az államcsődhöz – a piac gyors forintgyengüléssel reagált. Ezzel az államadósság a 40 százalékot meghaladó devizahányad miatt 85 százalék fölé ugrott. A 2011 márciusában meghirdetett Széll Kálmán-terv szerint 2014 végére a GDP 65–70 százalékos sávjába kellene hanyatlania, csakhogy a strukturális átalakítások nem állították gyors növekedési pályára a gazdaságot, és a forint árfolyama, nagy kilengésekkel, egyenletesen gyengült. Bár az állam magához ragadta a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott, akkori eszközértéken 2945,3 milliárd forintos vagyont, és valamivel több mint kétharmadát az állam tartozásainak csökkentésére fordította, az államadósság rátáját 2013 végére csak trükkök révén tudta 79 százalékra leszorítani. Az év utolsó napján váratlanul nagyot erősödött a forint, piaci hírek szerint a Mol és az Eximbank néhány napra átvette a tartozások egy részét, és átmenetileg az állam pénzügyi eszközei is csökkentek. A magán-nyugdíjpénztári vagyon meglétét feltételezve az államadósság megközelítené a GDP 90 százalékát.
Nyugdíjrendszerváltás
Szembement a világtendenciával a magyar nyugdíjrendszer az Orbán-kormány éveiben, legalábbis ami a létszámadatokat illeti. Magyarországon nem nőtt ugyanis, hanem csökkent az időskori ellátásban részesülők száma, az összes ellátotté bő 128 ezerrel, míg az öregségi nyugdíjasoké csaknem 70 ezerrel. Ennek oka az előrehozott, a korengedményes és korkedvezményes nyugdíjazási lehetőség megszüntetése és a rokkantsági ellátások szigorítása 2012. január 1-jétől, majd 2013-tól a nyugdíj folyósításának szüneteltetése (bármely életkorban), ha a jogosult a közszférában dolgozik. A magán-nyugdíjpénztári rendszer szétporlasztása szinte azonnal a kormányváltást követően megkezdődött, mára a több mint 3 milliónak a két százaléka, 62 ezer ember maradt benn az öt magánkasszában. A pénztártagok többek között fenyegetettség (elveszítik az államtól járó nyugdíjrészt), továbbá amiatt kényszerültek váltásra, mert az Országgyűlés először átmenetileg, majd végleg az állami rendszerbe csatornázta vissza korábbi tagdíjukat, és így már csak többletbefizetéssel takarékoskodhatnak a kasszákban. Ugyanakkor 2014-től az Orbán-kormány támogatandónak ítélte az öngondoskodást azzal, hogy a magánszemély által üzleti nyugdíjbiztosítás díjaként befizetett összeg 20 százalékával (de évente legfeljebb 130 ezer forinttal) a költségvetés megfejeli az egyén számláját.
GDP-kudarcok
Gyors stabilizációt és robusztus növekedést tervezett indulásakor a második Orbán-kormány, de egyik sem következett be. Pedig a nemzetközi pénzügyi válság nyomán kialakult 6,8 százalékos 2009. évi visszaesés után a gazdasági növekedés a tervezettnél korábban, már a kormányváltás hónapjaiban beindult. A stabilizációs szakasz mégis elhúzódott, mivel a pénzügyi és az üzleti szektor egy részének megkopasztásával, a korábban ismeretlen adók kivetésével végrehajtott költségvetési kiigazítások lefékezték a növekedést, emiatt újabb és újabb megszorításokra volt szükség – egészen 2013 nyaráig. A közigazgatás, a szociális rendszer átalakítása, az egészségügy és a közoktatás államosítása során azonban nem szabadultak fel a növekedésbe bevonható források. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya szintén zsugorodott, egészen 16 százalékig, holott a kormány folyamatos növelésre, 20-22 százalékos beruházási ráta elérésére törekedett. Mivel a magyar termékek fő piacain romlott a konjunktúra, az export a gazdasági rendszer felforgatásával járó visszaesést nem tudta ellensúlyozni. Az egymást gyengítő folyamatok hatására 2012-ben recesszióba zuhant a magyar gazdaság. A mezőgazdaság, az ipar és az építőipar lassú élénkülésével csupán 2013 tavaszán indult be ismét a növekedés, azonban a GDP még az év végén sem érte el a 2011-es mértéket. A háztartások fogyasztása 2009-hez viszonyítva 2013-ra nagyjából 3 százalékkal csökkent, a beruházások 10 százalékot meghaladó mértékben zsugorodtak, 2013. április óta viszont folyamatosan bővülnek, ami az autóipari fejlesztéseken kívül az uniós források erőltetett tempójú lehívásának tulajdonítható.
Nincs baby boom
vente 7 ezerrel kevesebb gyerek (89 ezer) született átlagosan e parlamenti ciklusban, mint az előző négy év szocialista vezetésű kormányai alatt. A termékenységi mutatók a Bajnai-kabinet által 2009-ben bevezetett gazdasági megszorítások után zuhantak le egyik évről a másikra 6,5 százalékkal, s azokat a restrikciós intézkedések 2010-es eltörlését követően sem sikerült a régi szintre visszatornásznia az Orbán-kormánynak. A halottak száma az utóbbi időben évente átlagosan 38-39 ezerrel haladja meg Magyarországon az újszülöttekét: tavaly 126 800 halálesetet regisztráltak, s csak 88 700 élve születést. A második Orbán-kabinet által nagyon remélt – Matolcsy György miniszter által kifejezetten emlegetett – baby boom elmaradt, sőt minden idők két legrosszabb születési eredményét 2011 és 2013 produkálta. A családi adókedvezmény és további intézkedések, például a gyes időtartamának 2 évről 3 évre visszaváltoztatása ellenére a demográfiai mélyrepüléshez feltehetően az Orbán-kormány szelektív családpolitikája is hozzájárult. A segélyből élő legszegényebbek egyik fő jövedelmét, a családi pótlékot – a megélhetési gyerekvállalás elutasításának jelszavával – évek óta hagyja elinflálódni. A demográfiai viszonyok átalakulása Északkelet-Magyarországon például ott tart, hogy három térségben (Szikszó és Edelény körzetében, valamint a Bodrogközben) az általános iskolás korosztályban többségbe kerültek a roma gyerekek a nem romákhoz képest. A rendszerváltás idején 10,375 milliós népességű Magyarország lélekszáma 2010 közepén csökkent 10 millió alá. Az utóbbi négy évben 130 ezer fővel esett a lakosság száma, ez év elejére 9,88 millióra.
Forintos hullámvasút
A 2010-es kormányváltás idején 1 euró 265,5 forint volt, ám az árfolyam az utóbbi négy évben fokozatosan gyengült. Az éves átlaggal számolva a forint 2013-ra 12 százalékot, 2014 januárjára a havi átlagot figyelembe véve 14 százalékot veszített értékéből az euróhoz képest. Bár a 2014-es költségvetési törvényt 297 forintos átlagos árfolyamot feltételezve állították össze, a jegybanki kamatcsökkentések és a bizonytalan nemzetközi pénzpiaci környezet hatására az új centrum ennél gyengébb forintárfolyam körül alakult ki. A leértékelődő forint az importon keresztül az inflációt is fűtötte és fűti, amihez hozzáadódott az adóemelések árszintnövelő hatása. A kettős inflációs nyomást azonban a lanyha belső kereslet tompította, ezzel együtt a 2012-es recesszió 5,7 százalékos inflációval társult. A választásokhoz közeledve a kormány az inflációt a hatósági árak központilag diktált csökkentésével 2013-ra 1,7 százalékra mérsékelte, 2014. januárra pedig formálisan eltüntette, holott az idényjellegű élelmiszerek, hatósági áras termékek, üzemanyagok árszintje nélkül megállapított maginfláció jóval három százalék fölött van. Az utóbbi négy évben a forint belföldön 17,2 százalékot veszített értékéből, a legnagyobb mértékű drágulás a jövedéki adók emelése miatt következett be. A háztartási energia átlagos árszintje a választási „rezsicsökkentés” ellenére csaknem tíz százalékkal meghaladja a 2009. évit.
Egyházi fordulatok
Háromszáz egyház veszítette el különleges jogállását 2010 és 2014 között. A parlament minden bejegyezett felekezetet a „startvonalra” küldött, majd 120 év után visszahozta a magyar jogrendbe a „bevett egyház” fogalmát. Ebbe a korábbiakkal megegyező kedvezményeket és jogosítványokat garantáló kategóriába két szavazási körben, 2011-ben, majd 2012-ben, 14 plusz 18 vallási gyülekezet került be. Több alkotmánybírósági stop után az Országgyűlés annyi engedményt tett, hogy a jogfosztott egyházak „vallási tevékenységet végző szervezetként”, nevük megtartásával tovább működhetnek, lényegében az egyesületi formához hasonló jogi státusban. Az egyházi fenntartású oktatási intézmények körének bővülése tovább gyorsult: a felekezeti fenntartású általános iskolák száma (a négy évvel korábbi 213-ról) a 2013/2014-es tanévre 388-ra, az ott tanulóké pedig a duplájára (86 ezer diák) emelkedett. Az előző ciklus végi 116-tal szemben jelenleg 153 egyházi gimnázium működik
Felforgatott adórendszer
Már első döntéseivel megadta unortodox gazdaságpolitikájához az alaphangot a Fidesz–KDNP kétharmados többségű Országgyűlése: visszamenőleg 98 százalékos sarcot szabott ki a szerinte „pofátlan végkielégítésekre”. Ezt a Strasbourgban már tavaly elbukott szabályt az Alkotmánybíróság (AB) többször elmeszelte, utoljára már a hatályának megszűnése után, 2014. február végén. A visszamenőlegesség a különböző ágazati különadók bevezetésekor sem zavarta a jobboldali törvényhozókat, annak pedig, hogy ezt (és más adószabályt) az AB megakadályozza, a testület hatáskörének csorbításával vették elejét. Előbb a bolti kiskereskedelem, a távközlés és a távhőszolgáltatás kapott külön terhet, majd bevezették a pornográf kiadványokra a kulturális adót, a kötelező felelősségbiztosításra a baleseti adót, a biztosítási adót, a közműadót, a banki műveletekre a tranzakciós illetéket, továbbá (például a túl sós és a túl édes élelmiszerekre) a népegészségügyi termékadót. Kedvezményeket kaptak viszont a házi pálinkafőzés engedélyezésével a magas alkoholtartalmú italok, majd a gazdák borpincéi is. Közben fokozatosan visszafogták a beruházási kedvezményeket, szaporították viszont a sporttámogatások után érvényesíthető bónuszokat. 2012-től az általános áfakulcsot két százalékponttal 27 százalékra emelték, és ugyanakkortól nőtt 30-ról 37 százalékra az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) mértéke. Ez nem vezetett azonban az eva elsorvasztásához, így 2013-tól bevezették a kisadózók tételes adóját, a katát, illetve a kisvállalkozói adót, a kivát, melyek egyelőre nem váltották be a kormányzati reményeket. A 2011-től egykulcsossá (16 százalékossá) tett személyi jövedelemadó az adójóváírás és az úgynevezett szuperbruttó fokozatos kivezetése miatt ténylegesen csak 2013-tól vált ilyenné. Az új szja-rendszer a magas keresetűeknek kedvezett, a szintén 2011-ben bevezetett nagyvonalú családi kedvezménnyel pedig nem igazán sikerült a többgyermekesek életnívóján javítani.
Államosítási roham
Több mint 1000 milliárd forintot fordított a kormány magántulajdonú cégek kivásárlására, ezzel durván a duplájára nőtt az állami cégvagyon e ciklusban. A bevásárlás – a korábbi kurzusok privatizációja után a stratégiai ágazatok visszavétele – lényegében az erős államot vizionáló Orbán Viktor beiktatása előtt megadott lista (bankrendszer, energia, föld, élelmiszer, víz) alapján haladt. A legnagyobb tételek az energiaszektorban röpködtek: a Mol Nyrt. 22,1 százalékos részvénypakettjének „biztonságba helyezése” az orosz Szurgutnyeftyegaz tulajdonából 1,88 milliárd euróba került, ráadásul – vitatható módon – az IMF által az államháztartás finanszírozására nyújtott hitel felhasználásával. A német E.On két leányvállalatáért – a gáznagykereskedő és a gáztároló cégért – 281 milliárd forintot, a részben Mol-tulajdonú algyői stratégiai kereskedelmi gáztárolóért, pontosabban az MMBF Zrt.-beli részesedésért 100 milliárd forintot kellett kifizetni. A Főgáz Zrt. kivásárlása folyamatban van, a német RWE 49,83 százalékos pakettjéért az állami MVM Zrt. 41 milliárd forintot fizet. A Takarékbank megszerzéséért lényegében 122 takarékszövetkezet felett szerzett kontrollt az állam. A hírközlési piacon tervezett szisztematikus nyomulás része a készenléti szervezetek kommunikációs hálózatát üzemeltető Magyar Telekom-leány, a Pro-M Zrt. kivásárlása 19,9 milliárd forintért, majd a többek között az okmányirodák és választási szervek rendszerét fejlesztő IdomSoft Zrt. (és a Multipolaris közigazgatási üzletágának) megvétele 1,3 milliárdért. 8 milliárd jutott a járműiparban érdekelt Rába Nyrt. részvényeinek felvásárlására is. Az erősítés közepette ellenpélda is akadt: éppen az egyik visszavételre kiszemelt stratégiai cégnél, a ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt.-nél megmaradt 25 százalék plusz egy szavazatnyi részesedésen adott túl az állam 36,6 milliárd forintért.
Egészségügyi bajok
Már a start is rosszul indult: megszűnt az önálló egészségügyi tárca. A folytatásban pedig nem mutatkozott meg az összevonás egyetlen lehetséges előnye, az oktatási, a szociális, a népjóléti és az egészségügyi szféra feladatainak összehangolása. Az államosítás és a totális centralizáció ciklusa volt az utóbbi négy év. Valamennyi önkormányzati tulajdonú és működtetésű kórház az újonnan létrehozott minisztérium, azon belül is a szakállamtitkárság alá rendelt gigaintézmény, a Gyógyszerészeti- és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) irányítása alá került. Lényegében annyi pluszpénz jutott ebben a ciklusban az egészségügybe, amennyi kétszeri bér-, illetve jövedelememeléshez kellett. Ez azonban csak a felzárkóztatásra volt elegendő: sikerült a dolgozók reálkeresetét a nemzetgazdasági átlagra felhozni. Ugyanakkor a dologi kiadásokra és az intézmények fenntartási költségeire fordítható összeg tovább csökkent, többek között azért, mert az önkormányzati-fenntartói támogatások az államosítással kiestek a rendszerből. Így megállíthatatlanul nő a kórházak adósságállománya, a költségvetési hiányt ily módon a beszállítókra terhelve. A hosszú várakozási idők, az elégtelen színvonalú ellátás a betegeket a magánszféra felé tereli. Az egészségügy 2007–2014 közötti fejlesztési lehetőségei a 445 milliárd forintos uniós támogatásnak köszönhetően kiemelkedőek voltak, ám mivel 2010–2012 között a kormány leállította a folyamatban lévő beruházásokat, az átadások jelentősen csúsznak.
Médiazsákmányolás
A sajtószabadság helyzetét rangsoroló nemzetközi lista 64. helyére zuhant Magyarország 2013-ban a 2009-es 23.-ról, közvetlenül Szenegál és Tonga mögé, az uniós tagállamok közül a harmadik legrosszabb minősítéssel. A 2010-ben elfogadott drákói médiatörvény-csomag a hatalom szolgálatába állította szinte a teljes tömegtájékoztatási rendszert: kilenc évre bebetonozott, kizárólag fideszes káderekből álló médiatanács vezérli az évi több mint 70 milliárd forint közpénzzel finanszírozott közmédiarendszert, felügyeli és szabályozza a kereskedelmi televíziókat és rádiókat, osztja a frekvenciákat, ellenőrzi a piacot. A rádiós frekvenciatendereken taroltak a jobboldali és a vallási adók, a Lánchíd Rádió 8, a Mária Rádió 7, a Magyar Katolikus Rádió 15 helyi sugárzási jogot nyert el, miközben a kormánykritikus Klubrádió nyertes pályázatok és perek dacára csak többéves huzavona után, anyagilag kivéreztetve juthatott közösségi frekvenciához. Fideszes érdekcsoport szerezte meg a legolvasottabb ingyenes napilapot, a Metropolt, kormányközelinek tekinti a szakma a második legnagyobb kereskedelmi televíziót, a Tv2-t megvásárló magáncégeket is. Az állami reklámköltések is a kormányközeli szereplők javára rendeződtek át, az állami hirdetések toplistáján a fideszes főoligarcha, Simicska Lajos közterületi reklámcégét a Tv2, a Metropol és az ugyancsak Simicska-érdekeltségű Class FM országos kereskedelmi rádió követi, s az ötödik helyre szorult a legnézettebb RTL Klub, amelyben 2010-ben sikertelenül kísérelt meg tulajdonrészt szerezni az egyebek közt a Lánchíd Rádiót, a Class FM-et és a Heti Választ is birtokló Infocenter csoport.
Kriminális állapotok
Két volt szocialista miniszter – Szilvásy György és a múlt héten első fokon felmentett Juhász Ferenc –, három MSZP-s és egy SZDSZ-es kerületi polgármester, valamint a Gyurcsány-kormány négy államtitkára és két-két rendőrfőkapitánya és nemzetbiztonsági főigazgatója ellen emelt vádat az utóbbi években a Polt Péter egykori Fidesz-tag és -képviselőjelölt vezette ügyészség. Az utóbbi években a baloldali politikusok és vezetőtársaik korrupciós és egyéb ügyei uralták a kriminalitással kapcsolatos közbeszédet. Hagyó Miklós volt fővárosi főpolgármester-helyettest például 1,5 milliárd forintos hűtlen kezeléssel és vesztegetéssel, Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő korábbi vezetőjét a moszkvai kereskedelmi kirendeltség törvénysértőnek mondott eladása és a sukorói telekcsere-visszaélés címén állították bíróság elé. A rendőrség régi döglött ügyeket is elővett: 16 évvel egy üzleti leszámolás után letartóztatta a szervezett alvilág egyik kulcsfiguráját, a szocialistákkal bizonyítottan kapcsolatban állt Portik Tamást, akit azóta emberölésre felbujtásért 11 évre el is ítélt első fokon a bíróság. A második Orbán-kormány uralta parlament jelentősen szigorította a büntetőjogi szabályokat: a 2012-es új Btk. 20 évről 25 évre emelte fel például a határozott idejű szabadságvesztés maximumát. Hosszú vita után részlegesen leszállították a büntethetőség alsó korhatárát: emberölés, rablás és kifosztás esetén ezentúl (a korábbi 14 év helyett) 12 éves kortól büntethetők az elkövetők. A fegyintézetekben ma két és fél ezerrel több személy ül, mint 2010-ben – összesen 18 ezer fő.
Munkahely-számháború
Legfeljebb 200 ezer, felerészben iskolapadba tuszkolt közfoglalkoztatottról adhat számot a kormány a választások idején a munkanélküliség elleni harcban. Bár a ciklus legimpozánsabb statisztikai adata a legfrissebb, 2013. november–2014. januári időszakban 8,9 százalékosra csökkent munkanélküliségi ráta, ez épphogy jobb a válság 2008. őszi kitörésekor mért adatnál. A javuló elhelyezkedési arányt jelentős részben a külföldön munkát vállalók szépítették: már ők is beleszámítanak ugyanis a hazai munkaügyi statisztikába. Márpedig számuk becslések szerint legalább 200 ezerrel nőtt a négy évvel ezelőtti kormányváltás óta. A kormány azzal is igyekezett javítani a foglalkoztatottsági mutatókat, hogy megszigorította az álláskeresőknek járó juttatások feltételeit, így nem csoda, hogy egyre kevesebben regisztrálják magukat a munkaügyi kirendeltségeken álláskeresőként. 2011 őszétől már nem kilenc, hanem mindössze három hónapra jár ugyanis a munkanélkülieknek a járadék. Mindeközben a munkáltatók 2012-ben kevesebb állást hirdettek meg, mint a ciklus előző két esztendejében, s a teljes foglalkoztatáson belül egyre nagyobb lett a közfoglalkoztatás aránya. A közfoglalkoztatás ráadásul duplán hat: ha a megkeresett állástalan elfogadja a neki felajánlott munkát, azzal hozzájárul a foglalkoztatottsági létszám javításához; ha viszont visszautasítja, kiesik mindenfajta ellátásból, azaz csökkenti a regisztrált munkanélküliek számát.
Oktatási zavarok
Alaposan feldúlta a kormány a közoktatási rendszert: az iskolákat lényegében államosították, a korábban önkormányzati felügyeletű oktatás megszűnt. Az iskolaigazgatókat a közoktatási államtitkár nevezi ki, s a pedagógusok az újonnan létrehozott Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alkalmazásában állnak. Bevezették a pedagóguséletpálya-modellt, amelynek keretében 2017-ig megduplázni ígérik a tanárok bérét, viszont hetente 32 órát kötelezően az iskolában kell tölteniük, s megszűnt a túlórapénzük. Változott az oktatás tartalma is: új Nemzeti alaptanterv készült, hozzáidomították a kerettanterveket is. Bevezették a mindennapos testnevelést, a hit- és erkölcstan oktatását. Megszüntették a szabad tankönyvpiacot, tárgyanként legfeljebb két könyv közül választhatnak majd a tanárok, de mindegyiket állami tankönyvkiadó adja majd ki. Az utóbbi években folytatódott a diáklétszám csökkenése, az idei tanévben 750 ezer általános iskolás tanuló kezdte meg tanulmányait. A PISA-felmérésen a magyar diákok újra rosszul szerepeltek, főleg a szegény, szegregált környezetből származók rossz teljesítménye miatt. A felsőoktatásban – bár az általános tandíj-kötelezettséget nem vezették be – a gazdasági és a jogi képzésterület szakjain például alig van tandíjmentes hely. A felvételi 2013-ban átalakult: a szinte teljesen számítógép vezérelte korábbi rendszer helyett újra a minisztérium és az intézmények alkuján múlik a felvételi döntés. A felsőoktatás strukturális átalakítása meg sem kezdődött, de a kormány több tízmilliárd forinttal visszavágta az intézmények költségvetési támogatását. Eközben egyre több fiatal igyekszik külföldi egyetemre, főleg Angliába és a tandíjmentes Ausztriába. Tavaly 95 ezren jelentkeztek magyar felsőoktatási intézménybe, ez 2012-höz képeset 15 ezres, 2011-hez viszonyítva 45 ezres létszámcsökkenés.
Új exodus
Legalább 300-400 ezer ember hagyta el Magyarországot az utóbbi években munkavállalás és tanulás céljából, de a nagykövetségek becsléseire alapozva kormányzati források már 2013 elején félmillióra tették a külföldön dolgozó magyarok számát. A Népességtudományi Kutatóintézet felmérése szerint 2013 közepén a 18–49 éves népességből 335 ezer fő tartózkodott huzamosabb ideje külföldön, s a kutatás szerint a korosztály itthon maradt részének további harmada tervezte, hogy Nyugaton keres megélhetést. A kivándorlás a gazdasági válság kitörése után gyorsult fel, lökést adott neki a német és az osztrák munkaerőpiac 2011-es megnyitása, s az Orbán-kormány intézkedései nyomán erősödő kilátástalanság is. Az ingyenes felsőoktatási férőhelyek drasztikus csökkentése elleni megmozdulásokra és a megalázó bérek miatt tömeges felmondásokat kilátásba helyező, egészségügyben dolgozó rezidensek tiltakozására a kormány a diplomások röghöz kötésével válaszolt, a képzési költségek visszafizetési kötelezettsége külföldi munkavállalás esetén az orvostanhallgatókat érinti leginkább. A szociális támogatások megnyirbálása, a lealacsonyító közmunkaprogram magyarok tízezreit hajtotta külföldi „cselédállásokba”, az értelmiségellenesség, a külföldi cégek (el)üldözése pedig a nyelveket beszélő, magasan kvalifikált szakembereket készteti tudásuk külföldi kamatoztatására. A dobogós célországok: Ausztria (63 ezerre becsült magyar munkavállalóval), Németország (130 ezer) és Nagy-Britannia (200–300 ezer).
