A négy éve kétharmados parlamenti többséget hozott, de már 2006-tól alkalmazott közös felállással indulnak idén is a választáson a kormánypártok. Közülük a KDNP-nek ezúttal is csak statisztaszerep jut
Fidesz
Az egykor szabadelvű pártként indult, magát utóbb a jobboldalra átpozicionáló párt az utóbbi négyévi politikájában újabb fordulatokat hajtott végre. E „finomhangolás” eredményeként a szociális piacgazdaságról vallott nézeteinek helyét átvette az állami gondoskodást preferáló gazdaságpolitikai szemlélet; a korábban követendő példaként állított nyugatos minták helyére – erőteljes uniószkeptikus retorikával megtámogatva – a keleti nyitás politikája lépett. Országos és helyi szinten uralkodóvá vált a pártelnök-miniszterelnök „világnézete”, hogy a politikai és gazdasági játékszabályok átalakítása csupán elhatározás kérdése – még ha ez például önkormányzati szinten némileg csillapítottan jelentkezett is. Az elsősorban Orbán Viktor szemléletében bekövetkezett fordulatokat nem mindenben követte a tagság. Pokorni Zoltán és több ősfideszes polgármestertársa visszavonult az országos politikától – az összeférhetetlenségi szabályokra hivatkozva –, 2014-től a parlamenti mandátumért már nem indulnak. A hagyományos pártelit megszűnt: a Fidesz karakterét egykor meghatározó politikusok közül Áder Jánosból államfő, Kövér Lászlóból házelnök, Deutsch Tamásból uniós képviselő lett. A párt alelnökévé választották ugyanakkor az „új generációs” Lázár Jánost, aki a rábízott ügyeket (például a trafiktörvényt) orbáni kérlelhetetlenséggel vitte keresztül.
A „szövetség” szót a nevéből mára elhagyta a Fidesz, 2014-re a korábban befogadott egykori politikai szövetségesek – volt MDF-esek, polgári kisgazdák – arculatuk maradékát is elveszítették. Vérbeli fideszessé vált politikusaik közül sokan befutó helyet kaptak: az MDF-alapító Lezsák Sándornak a 11., az exkisgazda Turi-Kovács Bélának a 14. hely jutott az országos listán.
KDNP
Politikailag beolvadt a Fideszbe, de formai önállóságát megtartotta. A kereszténydemokraták első embere, Semjén Zsolt meg is kapta a közös lista második helyét. Harrach Péternek a 10. hely jutott, míg Latorcai Jánost a 21.-re sorolták be. A koalíciós feladatmegosztásban a kereszténydemokratákra hárultak az egyházügyek és a határon túli magyar állampolgárok „visszafogadásával” kapcsolatos szimbolikus gesztusok és gyakorlati teendők. Különös tekintettel a kettős állampolgársággal rendelkezőknek időközben megadott magyarországi parlamenti választójogra. Megkapták még a tanügy irányítását is, ám abból a végére csak a közoktatás maradt KDNP-s kézben.
Összefogás 2014
Közös program nélkül és 2010 óta tartó vajúdás után, de az év elején megszületett a baloldali ellenzék közös listát indító ötpárti Összefogás formációja. Az új korszak nyitását ígérő csapatot egy volt államtitkár-frakcióvezető (Mesterházy Attila) és két korábbi kormányfő (Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon) neve fémjelzi, csatlakozott hozzá az egykori SZDSZ két volt elnöke (Kuncze Gábor, Fodor Gábor), és külső támogatást ígért új törpepártja nevében egy valamikori MSZP-s miniszter, a késői MDF európai parlamenti képviselője (Bokros Lajos) is.
MSZP
A szocialistákat ért 2010-es megsemmisítő vereség, majd az azt követő szakadás – Gyurcsány Ferenc pártplatformjának, a Demokratikus Koalíciónak a kiválása – után Mesterházy Attila vaskézzel rendezte át a pártját. A politikus 2010 júliusa óta pártelnök – korábban először frakcióvezető volt, majd négy éve elvállalta a biztos bukást hozó miniszterelnök-jelöltséget. Az 1990 óta rekorderként három, köztük két egymást követő cikluson (2002–2010) át vezető kormánypárt MSZP-t negyedszázada meghatározó személyiségek háttérbe szorultak, leginkább csak a parlamenti frakcióban jutottak – 2014-ben „kifutó” – szerephez. Helyüket a korábban (és sok esetben most is) szinte ismeretlen harmincasok, a pártelnök bizalmasai vették át a vezető testületekben. Ezzel együtt a 30 ezres taglétszámú MSZP az ellenzék meghatározó ereje, még akkor is, ha a leköszönő parlamentben csak hárommal több (46) tagú frakciója van, mint a szélsőjobbnak. Igaz, ez elsősorban a belső konfliktusoknak a következménye: 2010-ben még 59-en vehették át a mandátumot szocialista színekben, ám Gyurcsány hívei 2011-ben otthagyták az MSZP-t. A fogyatkozásból még 2014 februárjára is jutott: lemondott képviselőségéről a volt pártalelnök Simon Gábor, miután kiderült, vagyonnyilatkozatából „kifelejtette” osztrák bankszámláját. De nem csak a Házban szorult vissza az utóbbi négy évben az MSZP. Csupán egyetlen megyei jogú városban ad polgármestert (Szeged: Botka László), és a valaha biztos bázisnak számító fővárosban is csak három kerületi polgármesteri helyet tudott megszerezni 2010 őszén.
Az „esély a változásra” és „remény mindenkinek” fordulatokkal kampányoló „legnagyobb ellenzéki erő” pozíciót a közös Összefogás-listánál is sikerült elfoglalnia az MSZP-nek. A lajstrom első 60 helyéből 42 az övék. A szűk Mesterházy-csapat tagjai (a pártelnökön túl Botka László, Tóbiás József, Gúr Nándor, Harangozó Tamás, Molnár Zsolt) szerepelnek a legbiztosabb befutást ígérő helyeken, miközben a párt európai parlamenti választási listáját a pártelnök 2012-es tisztújítási kihívója, a plebejus baloldali fenegyerek képében tetszelgő Szanyi Tibor vezeti majd. Mesterházy taktikai érzékét dicséri, hogy a közös listán közvetlenül mögötte szereplő két volt kormányfőt háttérbe szorítva lett az Összefogás közös miniszterelnök-jelöltje.
Együtt – a Korszakváltók Pártja
Önállóan ígért kormányváltást a 2012. október 23-ai ellenzéki gyűlésen Bajnai Gordon volt miniszterelnök, amikor bejelentette visszatérését a politikába és szövetsége megalakulását. A kezdet volt azonban csak biztató a sok tekintetben civilségét hangsúlyozó Együtt számára. A közvélemény-kutatások hamar jelezték, hogy változatlanul az MSZP a baloldali ellenzék vezető ereje, ráadásul mások a kiszemelt Együtt 2014 pártnevet elvitték Bajnaiék elől. Beszédében Bajnai nemcsak az Orbán-kormányt, hanem az 1990 óta regnáló teljes politikai elitet ígérte meghaladni, távolságot tartva főképp a Fidesztől, de az MSZP-től is. Ez kezdetben bejött a választóknál: az első mérések feltűnően magas, 14 százalékos népszerűséget mutattak a biztos pártválasztók között, amit azonban néhány hónap alatt hagyott a csapat leesni a parlamenti küszöb környékére. A trend akkor sem fordult meg, amikor az Együtt szövetségre lépett az LMP-ből kiszakadt politikusok által létrehozott Párbeszéd Magyarországért párttal. Ezek után kezdett Bajnai szövetségkötésről tárgyalni az MSZP-vel, amellyel kezdetben úgynevezett koordinált jelöltállításban állapodott meg, majd ez év elején döntöttek a közös országos lista állításáról. Így aztán a Haza és haladás, Szolidaritás és Európa szlogenekkel korteskedő Bajnai-szövetség civilsége is megkopott, hiszen az ötös Összefogás-pártcsapat egyikévé „zsugorodott”, míg korábban inkább a pártoktól távolságot hirdető, Facebook-csoportból létrejött, Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért (Milla) formáció és a szakszervezeti hátterű Magyar Szolidaritás Mozgalom szerepelt vele partnerként. A gyengülést az is jelzi, hogy a közös listán Bajnai második helyét követően A Te jövőd címet viselő programmal kampányoló Együttnek már csak a 16. (Kónya Péter), majd a 36. (Szigetvári Viktor) hely jutott.
Demokratikus Koalíció
Az MSZP berkein belül, a 2010-es választási vereség után indult Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök pártplatformjaként. Alig egy évvel később azonban már érvényesült a papírforma: a Mesterházy Attila pártelnökkel akkor már komoly vitában álló Gyurcsány és hívei – köztük rutinos politikusok, így Vitányi Iván, Vadai Ágnes, Kolber István – elhagyták az anyapártot, és vittek magukkal nem kevés párttagot is. A sokak által Gyurcsány egyszemélyes produkciójának tekintett DK létszáma jelenleg – a közlése szerint – tízezres. A Fidesz szemében Gyurcsány az első számú ellenfél, amit az is jelez, hogy szabálymódosításokkal a kormánypártok elérték, frakciója se lehessen a DK-nak (bevezették, hogy az előírtnál – ma 12 fő – kevesebb képviselővel csak az a párt alakíthat frakciót, amelyik önálló országos listán legalább három mandátumot szerzett, márpedig a DK nem létezett 2010-es választás idején), így képviselői függetlenként tevékenykedtek a ciklus végéig.
A pártszakadásnak a hiperaktív Gyurcsány ambícióin túlmenő ideológiai oka is volt: Mesterházy és köre a szociáldemokráciát kívánta domborítani, míg a volt kormányfő ellenzéki gyűjtőpártban gondolkodott, ahová éppúgy leigazolta a volt SZDSZ-es Bauer Tamást, mint az egykori MDF-es politikus Debreczeni Józsefet, és DK-jelöltként indul egyéni körzetben Kuncze Gábor volt SZDSZ-elnök is. A párt több tekintetben a korábbi Gyurcsány-ígéreteket megvalósítva politizál, így például átláthatóbbá tette gazdálkodását, s nemcsak a párt, hanem cége, a Déká Kft. pénzügyeiről is közöl időnként adatokat.
A kevés elkötelezett Gyurcsány-rajongón kívül hosszú ideig nem mozgatta meg a választói fantáziát az új formáció, amely azért 2014 elejére felküzdötte magát az ötszázalékos parlamenti küszöb közelébe. Ez meghozta az eredményt is: nemcsak az Összefogásba vették be, de Gyurcsány megkapta a lista 3. helyét is. Több mandátum is juthat majd a pártnak: az első hatvan jelöltből hatan képviselik az Összefogás-lajstromon a DK-t, a 19. hely például Molnár Csabáé, a 26. Vadai Ágnesé. Az egyéni kerületekből 13 Összefogás-jelölés jutott a DK-nak, akik közül Kuncze a legismertebb: ő ötször nyert Szigetszentmiklóson 1990 és 2006 között, s most megpróbálja ismét elnyerni a térség mandátumát.
Párbeszéd Magyarországért
Az LMP-ből 2013-ban kiváltak által létrehozott Párbeszéd Magyarországért (PM) párt nyomban választási szövetségre lépett Bajnai Gordon Együtt nevű formációjával. A pártalapításhoz vezető szakítás oka az volt, hogy az LMP-társelnök Schiffer András vezette szárny a függetlensége megőrzését, a kilépettek – köztük Jávor Benedek és Szabó Tímea későbbi PM-társelnökök – az Orbán-kormány leváltását tartották a legfontosabbnak. Annyira, hogy az Összefogás későbbi megalakulásakor számtalan, nem sokkal korábbi nyilatkozatukat kellett felülírniuk, amikor például elfogadták Mesterházy Attila MSZP-elnök miniszterelnök-jelöltségét, valamint az együttműködést Gyurcsány Ferenc DK-jával. Szabó a közös listán az ötödik helyet kapta, a PM-ből utána következő Scheiring Gábornak viszont már csak a 48. jutott.
Magyar Liberális Párt
A volt SZDSZ-elnök Fodor Gábor vezette Magyar Liberális Párt mérhető választói támogatás nélkül került az Összefogásba, ami minden bizonnyal a liberális kifejezésnek szól. A valaha a Fideszben indult Fodor eleinte Liberálisok zászló alatt próbált csatlakozni az ellenzéki együttműködéshez, a Magyar Liberális Párt név ugyanis már foglalt volt. 2013 végén aztán ennek a szolnoki székhelyű, 2010-ben bejegyzett szervezetnek lett az elnöke az exminiszter. Az új pártja nevében „együtt érző liberalizmust” hirdető Fodor parlamenti helye az üres háttere ellenére sem kétséges: a neki biztos mandátumot nyújtó negyedik helyet szerezte meg az Összefogás országos listáján. Szervezetének következő jelöltje, az ugyancsak volt SZDSZ-es, mai MLP-pártigazgató Buruzs András viszont már csak az 56.-at kapta.
Jobbik
Hatvan százalékkal növelte létszámát a magyar szélsőjobboldal parlamenti képviselettel rendelkező pártja, a Jobbik: 2010 áprilisában 10 ezer, idén február végén már közel 16 ezer tagot tartott nyilván. A parlamentben viszont megfogyatkozott a frakciója: a négy évvel ezelőtti alakuláskor még 47 fős csapat a leköszönő Országgyűlésben 43 fős. A 2012 májusában a szavazatok 98,8 százalékával posztján megerősített Vona Gábor elnök által vezetett párt jelentős kríziseket élt át a ciklus idején. Viharosan távozott a zsidó származása (és visszásnak mondott pénzügyei) miatt kikezdett korábbi alelnök, addigi borsodi erős ember, Szegedi Csanád EP-képviselő, majd Magyar Hajnal néven új pártot próbáltak alapítani a párt ultraradikális tagjai. Mivel ez nem sikerült, többen, mint például Kisgergely András (a 2010-es ózdi jobbikos képviselőjelölt) a Nemzeti Forradalmi Párt színeiben indulnak a választáson – konkurenciát teremtve korábbi pártjuknak. A Megélhetést, Rendet, Elszámoltatást! jelszóval is kampányoló Vonáék helyezkedését ugyanakkor az is nehezíti, hogy a Fidesz egyre több témában versenytársuk, például egymásra licitálnak bankellenességben. Ugyanakkor a Jobbik igyekszik magához csábítani az egykori MDF, illetve a MIÉP csalódott híveit is: a sajószentpéteri kerületben például Miklós Árpád korábbi fórumos parlamenti képviselőt indítja.
A főleg az ország északkeleti részében erős Jobbik – 11 településen, köztük a 13 ezres kistérségi központ Tiszavasváriban polgármestert is ad – külsőségekben újabban a domesztikálódást választotta. Míg 2010-es kampányát a Magyar Gárda fémjelezte, a mostani üzenetei a fiatalosságról, a családbarátságról, a pozitív életérzésről szólnak. Programja ugyanakkor radikálisabb, mint négy éve volt: a Hét vezér terv kilátásba helyezi a kilépést az EU-ból, a választójogot végzettségi (8 általános) cenzushoz kötné, az államadósságot „újratárgyalná”, megszüntetné a mentelmi jogot. Akár a liberálisoknak is kedves ígérete az ügynöklisták nyilvánosságra hozása. A Jobbik a Fideszhez hasonlóan csökkentené az ország „nyugati függését”, s támogatja a „keleti nyitást”, IV. Béláról elnevezett tervében pedig arról értekezik, hogy miközben fogy az összlakosság, „a cigány népszaporulat robbanásszerű”, ezért a megélhetési gyermekvállalással le kell számolni.
LMP
Az első generációs parlamenti párt 2010-ben az előrejelzéseket meghaladó, 7 százalékos listás eredményt ért el. Könnyen lehet, hogy négy évvel később le is zárul országgyűlési története a magát zöldpártnak tekintő alakulatnak. Az LMP-t zöldmozgalmak aktivistái, jogvédő civil mozgalmárok alapították 2008-ban. A nevében is jelzett Lehet Más a Politika elsősorban a Fidesz és az MSZP által meghatározott táborokon kívüli politikai élet lehetőségére utal. A parlamenti munkában a kormány szakmai bírálata jegyében a párt többször készített alternatív költségvetést; bírálta a törvényekből, rendeletekből hiányzó ökoszemléletet. Számos politikai performance (képviselőinek parlamenthez láncolása; üléstermi molinózások, illetve szirénával tiltakozás a paksi bővítés ellen) kötődik a párthoz. Képviselői „oligarcháztak” a legtöbbet, egy ízben pedig a Simicska-érdekeltség Közgép telephelyén is demonstráltak.
A ciklus közepén az Orbán Viktor leváltása érdekében a baloldali összefogással együttműködést sürgető Párbeszéd Magyarországért platform tagjainak kiválásával a frakció megszűnt. A maradék LMP segítségére sietett a kormánytöbbség, s így újra alakulhatott a képviselőcsoport (mondván, hogy erre a 2010-es választási eredményével rászolgált). A párt gondjai azzal is fokozódtak, hogy több LMP-s képviselő egyénileg távozott (Kaufer Virág, Vágó Gábor), illetve nem vállalta a 2014-es indulást (Ertsey Katalin, Osztolykán Ágnes). A párt országos listájának első tíz helyén mindössze két ismert politikus szerepel: Schiffer András elnök és Szél Bernadett.
