A washingtoni szenátusban a múlt héten ostorozták a svájci Credit Suisse-t, mert nem elég együttműködő az adóelkerülő amerikaiak adatainak kiadásában. A bankház vezetői azzal vágtak vissza, hogy a szenátus a Svájccal kötött kétoldalú megállapodást nem ratifikálta. Akár ujjal is mutogathattak volna, hiszen a teremben volt a jóváhagyást egymaga blokkoló, 51 éves Rand Paul republikánus kentuckyi szenátor. Az állam szerepét minimalizáló, az egyén szabadságát maximalizáló libertariánus elveket valló Paul szerint a vádemelés nélküli tömeges adatkérés az amerikai alkotmány negyedik kiegészítésébe ütközik. A csupán három éve szenátor Paul a republikánus pártban 2010 óta egyre erősödő teadélutános konzervatív mozgalom új kedvence, aki szókimondásával barátokat és ellenségeket is könnyedén szerez saját pártjában és a demokratáknál, s nem titkolja, hogy ha esélyt lát a sikerre, benevez a 2016-os elnökválasztásra.
Paul 1963-ban beleszületett az amerikai libertarianizmus epicentrumába, hiszen az apja, a civilben orvos Ron Paul, az eszmerendszer kérlelhetetlen, az USA-ban legismertebb híve, az esélytelenek nyugalmával három elnökválasztáson (1988, 2008, 2012) is indult. Az idősebb Paul máig vallja, hogy Amerika a Franklin D. Roosevelt által bevezetett New Deal politikájával hibás útra tért, a kormány túlhatalomra tett szert, és ő nemcsak minisztériumok egész sorát számolná fel – az oktatásival az élen –, de megszüntetné a jegybank szerepét ellátó Fedet, visszaállítaná az aranystandardot, s korlátlanul érvényesítené a szabadpiac szerepét. Öt gyerekét is ebben a szellemben nevelte: nem adott nekik zsebpénzt – azt olyannak tekintette, mintha a kormány támogatná az egyént, amit ő elítél –, viszont az alapvető feladatokon túl semmiben sem korlátozta őket. Középső gyereke, Rand a 17. születésnapjára a libertariánus ikon, Ayn Rand műveit kapta tőle ajándékként. Nem csoda, hogy sokan azt hiszik, a keresztneve is az orosz származású amerikai írónő után jött, ám az az anyakönyvben szereplő Randal rövidítése.
Az ifjabb Paul már 11 évesen részt vett apja első, sikertelen képviselői kampányában, majd amikor Ron Paul két évvel később mandátumot szerzett, nyaranta mellette gyakornokoskodott. Végül mégis az orvosi pályán követte apját, az észak-karolinai Duke Egyetemen végzett szemészként, rezidensként ismerte meg a feleségét, akitől három fia született. A képviselőházban minden, az amerikai alkotmány eredeti olvasatával általa ellentétesnek tartott jogszabályra nemmel szavazó, csodabogárnak tartott apjánál némiképp rugalmasabb gazdaságpolitikai nézeteket vall. A szintén Friedrich Hayek és Ludwig von Mises osztrák származású közgazdászok hívének számító Paulban akkor buzgott fel a politikusi vér, amikor az idősebb George Bush, választási ígéretét megszegve, adót emelt. 1991-ben még a jól menő praxisa mellett alakított adóellenes civil szervezetet, s csak 2008-ban kapcsolódott be apja kampányába, akkor viszont már teljes erőbedobással.
A politika ízére olyannyira ráérzett, hogy 2010-ben Kentuckyban indult a megüresedett szenátori posztért. Apja internetes kampánypénzgyűjtő hálózata és a teadélutános hullám élete első választásán a győzelemig repítette: előbb a pártja elitje által támogatott republikánus ellenfelét mosta le, majd könnyedén verte demokrata riválisát is. A mindkét fülén hallókészüléket hordó, gyakran meghökkentő ruhadarabokat egymással párosítva öltözködő Paul ajtóstul rontott a szenátusba. Azonnal javasolta több minisztérium megszüntetését, s bár apjától eltérően nem izolacionista, a neokonzervatívok ideológiai ellenfeleként csökkentené Amerika szerepét a világban – beleértve a segélyezést, még az egyébként általa támogatott Izrael esetében is –, mert a fejében elképzelt szűk hatókörű kormánynak erre nem maradna pénze. A korlátlan dróntámadások ellen tavaly 13 órás obstrukcióval tiltakozott, az idén februárban pedig pert indított a kormány ellen, mert a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) válogatás nélkül gyűjtötte az amerikaiak telefonálási adatait. Kifogásolja a fegyverviselés korlátozását, az abortuszt a terhességnek az anya egészségére jelentett veszélye kivételével minden esetben tiltaná, és ellenzi a melegházasságot is, bár az engedélyezés kérdését az egyes szövetségi államokra bízná. Szókimondása néha bajba sodorja, mint amikor választási győzelmét követően azt találta mondani, hogy a feketék szegregációjának kötelező felszámolásával a kormány indokolatlanul beavatkozott a magánvállalkozások életébe.
