A korábban a légkörben nem lévő, a Földet az ártalmas ibolyántúli sugaraktól védelmező ózonréteget károsító újabb gázok nyomát fedezték fel az angliai East England Egyetem tudósai. A négy gázból három az 1987-ben életbe lépett montreali egyezményben betiltott klór-fluor-karbonok (CFC) családjába tartozik, míg a negyedik egy hidro-klór-fluor-karbon-gáz. „Vizsgálataink azt mutatják, hogy ezek az anyagok nem voltak jelen a légkörben az 1960-as évekig, ez pedig arra utal, hogy a szennyezés egyértelműen emberi eredetű” – mondta Johannes Laube, a tudóscsoport egyik tagja. A kutatók úgy tudják meghatározni a korábbi időszakok légkörének összetételét, hogy mintát vesznek a sarkokon lévő örök hóba szorult levegőből, így akár száz évre is képesek visszautazni az időben.
Bár az ózonrontó gázok koncentrációja egyelőre alacsony, a szakértők aggasztónak tartják a felfedezést. Elsősorban az okoz problémát, hogy egyelőre nem tudni, milyen forrásból származik a szennyezés. A tudósok arra gyanakszanak, hogy egy oldószer vagy egy, a mezőgazdaságban használt rovarirtó lehet a bűnös. Az újfajta CFC-gázok az átlagosnál lassabban bomlanak le, s a négy közül két szennyező anyagból – az egyikük a CFC 113a – nagy mennyiség került a levegőbe. Laube becslései szerint már több mint 70 ezer tonna lebeg az atmoszférában, 15–30 kilométeres magasságban.
A felfedezésről szóló hírek nem sokkal az után láttak napvilágot, hogy a környezetvédők 2012-ben megünnepelhették: több évtized után csökkent az ismert CFC-gázok koncentrációja, s ezzel párhuzamosan jelentősen összeszűkült az ózonpajzson lévő lyuk. Az 1920-as években felfedezett, elsősorban a hűtőszekrényekben, illetve dezodorok hajtógázaként használt vegyületek ózonpusztító hatását az 1980-as évek közepén ismerték fel, s eddig példa nélküli gyorsasággal sikerült tető alá hozni a CFC-k és a többi hasonló hatású gáz – például a halon – felhasználását fokozatosan betiltó nemzetközi egyezményt. Az ózonpajzs leépülésének következménye – a legrosszabb időkben évtizedenként 4 százalékkal csökkent az ózon mennyisége – a bőrrákos esetek számának látványos megugrása, illetve az állatoknál a szaporodóképesség romlása volt.
A kutatók eddig úgy számoltak, hogy a középső és felső légköri ózonréteg sűrűsége legkorábban 2065-re áll vissza az eredeti állapotra. Egyelőre nem tudni, hogy az új felfedezések – és az esetleg még rejtve maradt további szennyező gázok romboló hatása – hány évvel tolják ki a határidőt.
Klórvegyületek természetes forrásból is kerülnek a levegőbe, ám ezek többsége még az előtt feloldódik és visszasüllyed, hogy feljutna a sztratoszférába, így ezek a nagy mennyiség ellenére sem rongálják az ózonpajzsot. Feljutnak viszont a sztratoszférába klórvegyületek az iparilag előállított, nem oldódó CFC mellett nagyobb vulkánkitörések során is, ám ezek mennyisége elhanyagolható.
