HVG, 2014. január 4.
Egyáltalán nem előzmények nélküli a 2013. december 17-én elfogadott törvénymódosítás, amely kimondta a „hagyományos kínai orvosok” praxishoz való jogát. A Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Egyesülete (HKOME) már csaknem tíz éve dolgozott ezért. Az 1997-es egészségügyi törvény kizárta a hagyományos kínai orvoslás szakembereit saját szakmájuk művelésének jogából. Az akupunktúra és a kínai orvoslás gyakorlását korábban csak magyar szakorvosoknak engedélyezték. A hagyományos kínai orvoslás saját ismeretelméleti alapokon nyugvó terápiás–prevenciós rendszer, melynek több ezer éves írott és szóbeli hagyománya van. A Magyar Tudományos Akadémia már tíz évvel ezelőtt „tudományosan megalapozott” módszernek nyilvánította az akupunktúrát. A WHO több mint százféle betegséget sorol fel honlapján, melyek esetében az akupunktúra hatásosságára klinikai vizsgálatok utalnak. Németországban és Angliában tb-támogatás is igénybe vehető a hagyományos kínai akupunktúrás kezelések esetén. A modern Kínában az egészségügyi szolgáltatások 15-20 százaléka ilyen terápia.
A hagyományos kínai orvosok a kínai akupunktúra, továbbá a manuál- és fitoterápia gyakorlására szakosodott felsőfokú képzettségű egészségügyi szakemberek. Egyetemi alapképzésük ötéves. Ebben az öt évben fele-fele arányban tanulják a kínai gyógyászat és a modern orvostudomány ismereteit. Kínában kétfajta orvosi egyetem működik: a nálunk ismert modern orvosi egyetemek mellett a hagyományos kínai orvoslást is felső fokon tanítják. A kétfajta képzésből kikerülő szakemberek a helyi törvények szerint egyenrangú orvosoknak számítanak Kínában. Európában azonban – az eltérő képzés folytán – nem feleltethető meg egymásnak a két szakma. Ez az oka, hogy a nyugat-európai országokban a hagyományos kínai orvosok legálisan gyakorolhatják ugyan szakmájukat, de csak azt: a kínai orvosi praxison túlmenően nem működhetnek orvosként. A hagyományos kínai orvosok például gyógyíthatnak Németországban, Angliában, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Svájcban és még több más államban is. Én magam jelenleg is Londonban gyakorlom az akupunktúrát és a hagyományos kínai orvoslást. Olyan magyar vagyok tehát, aki külföldön kényszerül kamatoztatni – a Kínában hosszú évek munkájával megszerzett – szaktudását. Azok között tehát, akiket most „legalizálni készülünk”, több, Kínában tanult magyar szakember is akadt. Néhány éve egyébként már otthon is elérhető az autentikus hagyományos kínai orvosképzés a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán, ahol a modern orvosi ismereteket az egyetem saját oktatói, a kínai orvoslást pedig a diplomát kibocsátó kínai anyaegyetem (a Heilongjiang Kínai Orvostudományi Egyetem) autentikus tudású tanárai oktatják.
A hagyományos kínai orvoslás új szabályozásának nem a „sárga veszedelem” ránk uszítása a célja, s nincs köze a magyar orvoshiányhoz sem. Az új szabályozás célja, hogy a hagyományos kínai orvoslás egyetemi végzettségű – kínai és magyar – szakemberei is gyakorolhassák saját szakmájukat. Tehát, ha valaki hagyományos kínai orvoslást szeretne autentikus szakemberektől, akkor ne kelljen Pekingbe vagy Londonba utaznia érte. Fontos továbbá, hogy ne az internetet böngészve, véletlenszerűen dőljön el, hogy valaki itthon a kínai orvoslás nagy tudású professzoránál vagy képzetlen kuruzslónál köt éppen ki. Az eddigi szabályozás nem tett ugyanis különbséget. A tényleges szaktudáson alapuló szabályozás igazi győztesei a betegek lehetnek.
ORAVECZ MÁRK
ORVOS, AKUPUNKTŐR (LONDON)
