HVG, 2014. március 1.
A budapesti Szabadság térre tervezett megszállási emlékműről írt cikkük kapcsán elmondanék egy történetet, aminek a címe akár Holokauszt-emlékév Fidesz módra is lehetne. 2013. szeptember 9-én elektronikus levelet kaptunk (Péter bátyám és én) a varsói Magyar Kulturális Intézet egyik munkatársától, amelyben beszámol egy – a családunkat is érintő – kiállítás tervéről, és kéri segítő hozzájárulásunkat a terv megvalósításához. Péter bátyám voltaképpen az unokatestvérem, de mivel születésem pillanatától a mi családunk tagja volt, én mindig is édesbátyámnak tartottam. Péter papája volt a legidősebb, és ha jól tudom, az egyedüli nem kommunista Léderer Izsák gyermekei, a négy Révai testvér közül. A harmincas évek második felében ő volt a Richter Gedeon-cég vezérképviselője Varsóban, és földrajzi helyzetének „köszönhetően” családunkból ő és felesége lett a náci zsidótlanítás első áldozata. Péter bátyám valami kideríthetetlen szerencse folytán túlélte Auschwitzot, Bergen-Belsent és Buchenwaldot, majd a lengyel és a svéd Vöröskereszt segítségével, kilencévesen került hozzánk, egy évvel az én születésem előtt. Mivel érthető módon nagyon kevés emléke maradt a családjáról és az 1939 utáni történésekről (kétéves volt '39-ben), mindkettőnket megrendített és egyúttal felvillanyozott a hír, hogy a tervezett kiállítás kapcsán folyó kutatómunka 70 év után talán felderíti a szörnyű történet néhány részletét. Varsóból 2013. október 3-án kaptuk a következő levelet, amelyben a kiállítás szervezője néhány, a családról szerzett információ megerősítését kérte, valamint lehetőséget arra, hogy az év vége felé interjút készíthessen Péterrel.
Az egész történet azonban igazából talán azzal kezdődött, hogy a Magyar Zsidó Levéltárból előkerült az Ofner család hagyatéka, s benne Ofner Károly egyik fotóalbuma. Ő a Richter Gedeon-gyár mérnöke volt, és 1939-ben Emil nagybátyám meghívására utazott Varsóba. Képei között találtak családi fotókat Emilről és feleségéről, Rózsiról (a fényképen ők láthatók a kis Péterrel). A képeket a Fortepan online archív fotógyűjtemény is közölte, és nem utolsósorban az Emilről talált családi fotó hatására kezdeményezték – a Magyar Zsidó Levéltárral közösen – a varsói kiállítást. Csakhogy 2014. január 1-jén újévi „ajándék” érkezett hozzánk Toronyi Zsuzsától, a Magyar Zsidó Levéltár vezetőjétől. Rettenetes ajándék: csaknem kilencven eredeti dokumentum digitalizált formában. Megrendítő adalékok a náci halálgyárak mindenre kiterjedően precíz működéséről. Egészen addig, hogy a buchenwaldi koncentrációs táborból 1944. május 18-ai keltezéssel leirat megy a varsói Sicherheitspolizeihoz, amelyben a „fent nevezett”, 1944. április 15-én elhalálozott Révai Emil örökösei után érdeklődnek. Vajon milyen hagyatéka lehetett Buchenwaldban meggyilkolt nagybátyámnak? A válasz is megvan: egy pár zokni, egy pulóver, egy pár kesztyű. Keresik az örökösöket? Azokat, akiket egy másik koncentrációs táborban öltek meg? Rózsiról, Emil feleségéről egyelőre nem kerültek elő dokumentumok, ő feltehetően Auschwitzba került. Egész sor irat őrzi viszont Péter bátyám sorsának alakulását a buchenwaldi tábor felszabadulását követően. Péter végül, a lengyel és a svéd Vöröskereszt jóvoltából, 1946-ban került a mi családunkba. Hihetetlenül érdekes, de volt egy lengyel család, amely Péter Lengyelországba történő repatriálásáért folyamodott. Kik lehettek ők? Jó lenne tudni róluk. Ha ők voltak azok, akik Pétert megmentették, akkor az Igazak között van a helyük. Van már tehát egy kiállításra való anyag, német, angol, lengyel és orosz nyelvű dokumentumok, és lenne még mit kutatni.
És most megint egy csakhogy... Csakhogy a Fortepan 2014. március 8-án Ofner krakkói fotóit közzétevő cikke végén ezt írja: „A terv szerint a krakkói fotók mellett a kiállítás főszereplője a zsidó származású Révai Emil lett volna, aki az említett Richter-kirendeltséget vezette Varsóban, egészen a Gestapo általi kivégzéséig. A magyar intézeteket felügyelő Balassi Intézet azonban nem támogatta a tervet. Az intézet (informális) álláspontja szerint nem lenne szerencsés Révai József (volt sztálinista kultúrpolitikus) testvérének, Emilnek a történetén keresztül beszélni a holokausztról 2014-ben.”
A megszállási emlékmű felállítása és Gábriel arkangyal megidézése csakugyan sokkal szerencsésebb.
RÉVAI GÁBOR
(BUDAPEST)
