A nimfomániás – valcer
Meglehet, vigyázni kell majd a szalagavató bálokon a valcerrel: az egyik közkedvelt muzsika Lars von Trier most bemutatott, A nimfomániás című filmjének egyik kísérőzenéjeként bukkant fel. Erotikus jeleneteket fest alá Sosztakovics 2. keringője – ráadásul nem először. Ugyanez a dallam keretezi a Tágra zárt szemeket, a Stanley Kubrick rendezte amerikai sikerfilmet, amely, ha másképp is, de ugyancsak rejtélyes szexkalandokról szól. A fülbemászó valcer egyáltalán nem jellemző a szovjet-orosz komponistára, akit az avantgárd zene egyik úttörőjeként ismernek. Az életműből kilógó darabot afféle ujjgyakorlatként tartják nyilván a zenetörténészek.
Apokalipszis most – walkürök
Alighanem többen ismerik a moziból, mint a dalszínházból a kürtök által dominált harcias Wagner-dallamot, a walkürök (istennők) lovaglását. A vietnami háború rémségeit bemutató, Francis Ford Coppola rendezte Apokalipszis most című film híres jelenetében az amerikai harci helikopterek kötelékének támadását festi alá A walkür harmadik felvonásának nyitánya. Nem előzmény nélkül. A második világháborús német filmhíradókban gyakran kísérték ezzel a zenével a náci hadsereg sikeres – vagy annak beállított – támadásait, mégpedig a Coppola-filmhez hasonlóan harci zajjal keverve a klasszikus zenét.
Szereti ön Brahmsot? – szimfóniák
Az elbűvölő Ingrid Bergman, a férfias Yves Montand és a nagyon fiatal Anthony Perkins szerelmi háromszöge önmagában is elég volt az 1960-as évek sikerfilmjének erejéhez, de nem maradhattak el a címben – Szereti Ön Brahmsot? – szereplő komponista dallamai sem. Az elhanyagolt, középkorú feleség és a jóképű ügyvédbojtár zenekari koncerten, Brahms I. szimfóniáját hallgatva kerül közel egymáshoz, de a film zenéjében a fő motívumot mégis a német romantikus zeneköltő III. szimfóniája adja.
Az Onedin család – Spartacus
Sajátosan illusztrálja „a zene nem ismer határokat” közhelyét, hogy a XIX. századi angol kapitalizmus hős vállalkozóinak folytatásos tévéeposzához olyan zene kapcsolódik, amely a szovjet időkben az elnyomottak küzdelmét volt hivatva bemutatni, osztályharcos szemlélettel. Az 1970–1980-as években idehaza is tömegeket a képernyő elé szögező BBC-sorozat, az Onedin család főcímzenéje az Adagio Aram Hacsaturján örmény komponista Spartacus-szvitjéből, a bemutatása után nyomban Lenin-díjjal elismert balett zenéjéből.
2001: űrodüsszeia – Kék Duna
A valcerkedvelő Kubrick 1968-as kultuszfilmjében a bécsi újévi koncertek világától alaposan eltérő, mégis jól eltalált környezetben csendül fel Johann Strauss örökzöld Kék Duna-keringője. Az űrállomás körül keringő, táncolni látszó űrhajók mozgását festi alá, majd visszatér a film végén is. Az űreposz egyúttal érdekes komolyzenei válogatás, olyan alaposan eltérő stílusok csendülnek még föl benne, mint Richard Strauss és Ligeti György művei. Szerepel Hacsaturján is, ismét egy adagióval, ezúttal a másik népszerű balettjéből, a Gajanéből, amelynek eredeti története – szerelmi konfliktus a gyapottermesztő kolhozban, ahol csempészek és szabotőrök sem képesek megakadályozni a munkasikereket – az 1942-es bemutató óta szerencsésen feledésbe merült.
