HVG, 2014. március 8.
Az egyébként meglehetősen színvonalas, rezsicsökkentést taglaló cikkbe csúnya újságírói tévedés került. A cikk vége felé a következő olvasható: „Az emiatt energiahivatali vizsgálatot követelő Németh Szilárd láthatóan nem ismeri azt a számviteli alapvetést, hogy eredménytartalékból nem lehet a folyó működést fedezni.” Tán azért, mert ilyesmi számviteli alapvetés nincs is! A folyó működést ugyanis a bankszámlán (pénztárban) lévő pénzből kell finanszírozni. A bankszámlán lévő forintok pedig nincsenek megpántlikázva. Nem lehet tudni, hogy mely forint forrásoldali megfelelője jegyzett tőke, eredménytartalék, bankkölcsön, szállítói követelés, adótartozás vagy a következő napokban fizetendő munkabértartozás. Az összefüggés az eszközök és források között csak úgy fogalmazható meg, hogy az összes forrás (köztük az eredménytartalék) az összes eszköz (köztük a pénz) fedezetét (forrását) jelenti, együttesen. Ezért például gyakran előfordul, hogy egy cégnek van eredménytartaléka, de nincs pénze, és például kölcsönre szorul. Ha egy társaság osztalékfizetésről dönt, és ezt ki is fizeti, akkor azt a pénzéből teszi. Ezért okszerű azt vizsgálni, hogy a „folyó működés” finanszírozásához (vagy akármilyen kiadáshoz, például beruházáshoz, bérkifizetéshez, szállítók kiegyenlítéséhez, adófizetéshez) szükséges pénz továbbra is rendelkezésre áll-e. Az más kérdés, hogy más forrásoldali elem belépésével e pénz továbbra is biztosítható, például hosszabb szállítói fizetési határidő, vagy kölcsönfelvétel útján.
GARAJSZKI ZOLTÁN
ÜGYVÉD, ADÓSZAKÉRTŐ, KÖNYVVIZSGÁLÓ (BUDAPEST)
