Nem úgy tűnt az 1970-es évek első felében, hogy a most 55 éves norvég Jens Stoltenbergből a NATO főtitkára lehet. Négy évtizede a vietnami háború miatt tiltakozva a Vörös Fiatalok nevű marxista–leninista diákcsoport szimpatizánsaként kövekkel dobálta az oslói amerikai nagykövetség épületét. Politikai pályája elején pedig már a NATO is a célkeresztbe került, a balközép norvég Munkáspárt ifjúsági szervezetének vezetőjeként szorgalmazta a kilépést az észak-atlanti szövetségből. Igaz, néhány év alatt megváltoztatta a véleményét, és már támogatta a tagságot, az idén október 1-jén pedig a dán Anders Fogh Rasmussent váltja a NATO élén.Bár Jens, valamint Camilla nővére és Nini húga szerető és nyitott családba született, ahol az apa, Thorvald Stoltenberg munkáspárti védelmi, majd külügyminiszterként tevékenykedett, a kamasz- és a felnőttkor kezdete jórészt a lázadásról szólt. Camilla és Jens a kommunisták és a marihuána felé fordult, Nini pedig Norvégia legismertebb, jelenleg éppen gyógyulófélben lévő heroinfogyasztójává vált. Thorvald Stoltenberg, aki az 1956-os magyarországi forradalom idején aktívan bekapcsolódott a magyar menekültek befogadásának szervezésébe, visszaemlékezéseiben megírta: az 1990-es években előfordult, hogy a hét elején közvetített az egymással háborúzó délszláv felek között, majd a második felében Oslo utcáin bolyongott Ninit keresve.
Jens 1987-ben közgazdászdiplomát szerzett, és előbb újságíróként, majd a statisztikai hivatal alkalmazottjaként dolgozott, de hamar átnyergelt a hivatásos politikusi pályára. Már az 1990-es évek közepén miniszteri posztokat kapott: előbb a kereskedelmi és energiaügyi, majd a pénzügyi tárca élén próbálta ki magát. Ez olyan jól sikerült, hogy 2000-ben – miután a Bondevik-kormány bizalmatlansági indítvány nyomán megbukott – átülhetett a miniszterelnöki bársonyszékbe. Erre a másfél évig tartó kormányfői időszakára kevesen gondolnak vissza jó emlékként, mert takarékossági intézkedéseivel és széles körű privatizációs programjával a Munkáspártot is megosztotta. Ennek ellenére megőrizte befolyását, 2005-ben, majd 2009-ben is győzelemre vitte pártját, s elemzők szerint a tavalyi választáson is leginkább azért maradt alul, mert a norvégok némi változatosságot akartak az ország élén.
A kormányfői állás elvesztése után sem maradt hivatal nélkül: Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár tavaly ősszel éghajlatügyi különképviselővé nevezte ki. A NATO főtitkári posztjára Berlin ajánlotta, de a döntő szó Washingtoné volt. Az amerikai igenhez mindenképpen hozzájárult, hogy Stoltenberg miniszterelnöksége alatt Oslo növelte hadi kiadásait, a norvég katonák pedig részt vettek a különféle nemzetközi akciókban. „Ha az lesz a feladata, hogy csökkentse a szövetség és Moszkva közötti feszültséget, akkor a legjobb jelöltet találták meg. Ha kakaskodni kell, akkor szintén jó lesz, de ebben vannak nála jobbak is” – mondta újságíróknak Frank Aarebrot, a Bergeni Egyetem politológusprofesszora, Stoltenberg régi ismerőse. A Moszkva krími akcióját élesen elítélő Stoltenberg miniszterelnökként még jó viszonyban volt Oroszországgal: szerződésben rendezte a két ország határvitáját a Barents-tengeren, s közben állítólag barátságot kötött az akkori államfő Dmitrij Medvegyevvel.
A természetet és a téli sportokat kedvelő Stoltenberg – aki 2011-ben, megismételve az ugyancsak norvég Roald Amundsen száz évvel korábbi útját, eljutott a Déli-sarkra is – nyugodtságáról és kompromisszumkészségéről híres. Nem hagyta elragadtatni magát, amikor a skandináv lapokban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt tiltakozó iszlamista szélsőségesek megtámadtak több norvég diplomáciai képviseletet. Ugyancsak higgadt maradt, amikor meg kellett őriznie hazája békéjét, miután Anders Behring Breivik 2011 júliusában 77 embert ölt meg Oslóban. „A válasz a több demokrácia és a nagyobb nyitottság. Ellenkező esetben az éri el a célját, aki a támadás mögött állt” – mondta a véres terrortámadás napján, s tevékenységével döntő szerepet játszott abban, hogy Norvégia lassanként túlteszi magát a 2011-es sokkon.
Az angol mellett szerbül is beszélő Stoltenberg – gyermekkorában Belgrádban is élt, ahol apja nagykövet volt – tizenévesen ismerte meg feleségét, Ingrid Schulerudot, aki 1989–1990-ben Norvégia budapesti nagykövetségén szolgált. A gyermekei valószínűleg nem követik a politikusi pályán Stoltenberget: a lánya énekesnőnek készül Koppenhágában, a fia kínaiul tanul az egyik sanghaji egyetemen.
