Sikerült a nagy mutatvány a 48 éves Petro Porosenkónak, a május 25-ei ukrajnai államfőválasztás fő esélyesének. Úgy tűnik ugyanis mindenki számára új és tiszta politikusnak, hogy közben az utóbbi évtizedben végig tagja volt a hatalmi elitnek, s több miniszteri posztot is betöltött. Az Odessza közelében lévő, délnyugat-ukrajnai Bolhradban született Porosenko már fiatalon bebizonyította, ért az üzlethez. Miután 1989-ben nemzetközi szakon elvégezte a kijevi Állami Egyetemet, azonnal a pénzkeresés felé fordult. Kakaóbabot importált, s a Szovjetunió szétesését követő zűrzavarban olyan jól ment a bolt, hogy pár éven belül már több édesség- és csokoládéüzemet tartott ellenőrzése alatt. A családnevének egy részét tartalmazó Roshent választotta az édesipari holding nevéül – hozzá tartozik a Tibi csokit gyártó magyar Bonbonetti Choco Kft. –, s a birodalom hamarosan kibővült több autó- és buszgyárral, valamint egy tévécsatornával is. Az ezredfordulóra Porosenko már több mint egymilliárd dolláros vagyont gyűjtött össze, azóta pedig állítólag kétmilliárd körül jár.
A többi ukrajnai oligarchához hasonlóan a csokoládékirályként ismert üzletember sem maradhatott ki a politikából: alapított magának egy-két pártot, és többször beválasztották őt az ukrán törvényhozásba is. Sok társával ellentétben viszont az üzleti érdekeit nem követte pártváltogatásával, kitartott közeli barátja, Viktor Juscsenko mellett. Porosenko volt az, aki a legnagyobb anyagi áldozatot hozta az egy évtizeddel ezelőtti narancsos forradalom sikeréért. Az államfői székbe ülő Juscsenko – aki Porosenko két lányának a keresztapja is – a nemzetbiztonsági tanács titkári tisztével jutalmazta meg szövetségesét. A megbízatása azért ért véget, mert összeveszett Julija Timosenko kormányfővel – egymást vádolták állami tulajdonban lévő cégek törvényellenes megszerzésével –, és az államfő végül úgy oldotta meg a válságot, hogy az egész kormányt menesztette. Porosenko gyorsan kapott kárpótlást, előbb ő tölthette be az ukrán nemzeti bank ellenőrző bizottságának elnöki tisztét, majd 2009-ben külügyminiszterré nevezték ki. Bár nem rejtette véka alá politikai hovatartozását, 2012-ben Juscsenko ősellensége, a közben az elnöki posztra került Viktor Janukovics is miniszterré nevezte ki, neki adta a kereskedelmi és gazdaságfejlesztési tárcát.
Porosenko a leginkább nyugatbarát oligarcha – még Ukrajna NATO-tagságát is támogatná –, és ezért nem meglepő, hogy a kezdetektől fogva kiállt a tavaly novemberben kitört, EU-párti kijevi tüntetések mellett. Rendszeresen megjelent a belvárosi tüntetők között, s miközben csokoládét osztogatott a Majdanon fagyoskodó ellenzékieknek, traktorra állva kérte őket az európai integrációért zajló tüntetések folytatására. A karizmatikus vezérnek a legjobb indulattal sem nevezhető üzletember népszerűsége most annak köszönhető, hogy jóval határozottabbnak tűnik, mint a többi kijevi politikus. Míg például a többi elnökjelölt megelégedett azzal, hogy a fővárosban ülve elítélte a Krím félsziget orosz megszállását, ő volt az egyetlen, aki a helyszínre utazott, s legalább úgy csinált, mintha tett volna valamit az ott élőkért. Javítja az esélyeit, hogy az egyik népszerű jelölt, Vitalij Klicsko volt profi ökölvívó-világbajnok az ő javára lépett vissza a küzdelemtől.
Akarva-akaratlanul az oroszok is segítenek neki. Előbb megkergették őt a függetlenségpárti demonstrálók – Porosenko csak úgy úszta meg a kalandot, hogy gyorsan autóba ugrott, és elmenekült a Krímből –, majd az orosz hatóságok átmenetileg bezárták a Roshen holding lipecki gyárát. A hivatalos magyarázat szerint az ukrán üzletember megsértette az oroszországi márkavédelmi törvényeket, ám mindenki tudja, hogy Moszkva politikai okokból akarta megbüntetni őt. Az ő malmára hajthatja a vizet, hogy az ukránok abban bíznak, mivel rengeteg pénze van, ha elnyeri az államfői posztot, azt talán nem a további gazdagodásra fogja használni. A csokoládékirály a nyugati integrációt és a korrupció elleni harcot nevezte meg legfontosabb céljának. „Tudjuk, hogy miképpen használhatjuk fel a nyugati tapasztalatokat a kenőpénzek elleni harcban. Zéró toleranciát kell hirdetnünk. Igen, szükségünk lesz nyugati pénzügyi segítségre, de elbukunk, ha nem számoljuk fel gyorsan a korrupciót” – jelentette ki.
