Nyugodt, konszenzusra törekvő személyisége és vékony testalkata miatt indonéz Obamaként is emlegetik Joko Widodo jakartai kormányzót, a világ legnépesebb iszlamista országa közelgő elnökválasztásának legesélyesebb jelöltjét. A közvetlen, mosolygós, 52 éves politikus túlzottnak ítéli az összehasonlítást az amerikai elnökkel. Magát hétköznapi embernek tartja, és ezt az arculatot sikerült is alig kilencéves politikai pályafutása alatt megőriznie. Az indonéz átlagpolitikusokkal ellentétben nem irodájában elszigetelve, a kiváltságosok távolságtartásával éli mindennapjait, rendszeresen, esetenként inkognitóban az emberek közé megy, hogy ne felejtse el, milyen a hétköznapi élet. A jakartai kormányzói posztra két éve megválasztott, becenevén Jokowiként emlegetett politikus péntekenként biciklire száll, hogy a 10 milliós főváros lakosait emlékeztesse: volt idő, amikor még nem autóval közlekedtek.
A korrupcióval átitatott indonéz politikai elittel szemben tisztakezűnek tartott Widodo eredetileg az ellenzéki Indonéz Demokratikus Küzdelem Pártja (PDI-P) színeiben indult az elnökválasztáson, ám időközben egy kisebb párt támogatását is el kellett nyernie a jelöltséghez. Az indonéz törvények szerint az elnökválasztási küzdelemben csak az vehet részt, aki legalább 25 százaléknyi parlamenti támogatottságú pártot tud maga mögött. Márpedig a független Indonézia első elnöke, Sukarno lánya, Megawati Sukarnoputri vezette PDI-P a minapi parlamenti választáson hiába kapta a legtöbb szavazatot, csak 19 százaléknyi voksot gyűjtött be. Pedig a párt népszerűségén sokat lendített, amikor márciusban bejelentették, hogy Megawati, aki 2001–2004 között egyszer már volt államfő, ezúttal nem jelölteti magát, lemond az esélyesebb Widodo javára.
A metálzenéért, s különösen a Metallicáért és a Judas Priestért rajongó Widodo üstökösként robbant be az indonéz politika világába. Szegény családból származik, politikai pályáját szülővárosa, a félmilliós Surakarta polgármestereként 2005-ben kezdte. Mint az életéről készült, tavaly bemutatott játékfilmből kiderül, apja ács volt, anyjával és két nővérével a folyó melletti egyszerű kis házban laktak. Taníttatására sem futotta volna, ha nagyapja és nagybátyja nem gyűjti össze az egyetemi tanulmányaihoz szükséges pénzt. Végül tanult ember lett belőle, a yogyakartai Gadjah Mada Egyetemen végzett erdészmérnökként, majd az 1980-as évek közepe táján bútorkereskedő lett, és a nehéz indulás után meggazdagodott.
Tehetős üzletemberként barátai rábeszélésére indult szülővárosában a polgármester-választáson, és kétszer is nyert. Hétévi hivatali ideje alatt a Jáva lelke elnevezésű program keretében élhető környezetet hozott létre. Megtisztította a várost a bűnözéstől, a drogárusok uralta parkokat a családok vehették birtokba, az útszéli árusokat újonnan létrehozott piacokra terelte, a központban hét kilométeres sétálóutcát létesített. Helyi egészségbiztosítási rendszert vezetett be, a tömegközlekedést pedig emeletes buszokkal, sínbuszokkal javította. Hogy a korrupciónak még a látszatát is elkerülje, bútorkereskedő vállalkozását menedzselő családjának megtiltotta, hogy állami tendereken induljon.
Az iszlám vallású Widodo nehéz szívvel intett búcsút szülővárosának két éve, amikor belevágott az országos politikába, és elindult a jakartai kormányzóválasztáson. A fővárosban aztán nagyban is megvalósította – többek között az egészségügyben, a tömegközlekedésben – mindazt, amit Surakartában. Jakartában végre elindult a metróberuházás, a fizetős autópályák építése, vízelvezető csatornák kialakítására kötelezték az ingatlantulajdonosokat, mert tengerszint alatti elhelyezkedése miatt monszun idején a főváros gyakran víz alá kerül. Widodo az egyik víztározó használatbavételét 30 év után tette lehetővé azzal, hogy a körülötte bodegákban élő hétezer családot szociális lakásokba költöztette. Jakarta központjában úgy csökkentette a csúcsforgalmat, hogy a délkelet-ázsiai térség legnagyobb textilpiaca körül összegyűlő utcai árusoknak helyiséget adott. A nős, háromgyerekes Widodo – aki barátja nővérébe, Irianába még egyetemistaként, első látásra beleszeretett – a kormányzói feladatait ingyen látja el. Úgy döntött, tehetős emberként megengedheti magának, hogy ne vegyen fel fizetést.
