HVG, 2014. április 12., május 3.
Telek Zoltán május eleji olvasói levelére szeretnék reagálni. Először is a labancok hazaárulókkénti beállítása szerintem ordas nagy hazugság. Az a Thököly Imre lenne a nagy hazafi, aki akkor volt hajlandó a török oldalán harcolni, amikor lehetőség nyílott arra, hogy véget érjen az oszmán uralom hazánkban? S mit ért el II. Rákóczi Ferenc, aki képtelen volt megérteni, hogy a szabadságharca megnyerhetetlen, s végül Károlyi Sándor „árulása” vetett véget a felesleges áldozatokat követelő háborúnak? Természetesen ez a labanc–kuruc ellentét nem magyar sajátosság, vegyük például az ír történelmet. A britekkel kiegyező „labanc” Michael Collinst saját „kuruc” honfitársai ölték meg a haza nagyobb dicsőségére, miután 1921-ben aláírta az angol–ír szerződést. De mit kezdtek az országgal De Valera és az ő kompromisszumokat nem ismerő „kurucai”? Semmit. Évtizedeken keresztül Írország szegény, elmaradott állam volt (de legalább független). Felemelkedése azzal kezdődött, hogy 1973-ban belépett az Európai Közösségbe, majd a nyolcvanas években egyre több amerikai multi telepedett le az országban, és ezzel együtt egyre több tudással és tapasztalattal felvértezett ír tért haza Amerikából.
Nem értem a szerző LMP iránti rajongását sem. A párt támogatottsága 2014-re 2010-hez képest csökkent. Míg 2010-ben Budapesten a harmadik legnagyobb párt volt a listás szavazatok alapján maga mögé szorítva a Jobbikot, 2014-ben ez megfordult, a Jobbik a fővárosban is simán megelőzte. Egy politikai minoritás hogyan várhatná el, hogy az MSZP az ő javára visszalépjen, miközben Pesten a baloldali összefogás tudott egyéni mandátumot szerezni, nem az LMP. Tipikus bolsevik logika ez, ahol egy politikai kisebbség valamifajta történelmi küldetéstudat bűvöletében él, s úgy gondolja, ő diktálhat, ő jelenti a megújulást és az igazodási pontot. Amúgy Schiffer András már 2010-ben arról ábrándozott, hogy baloldali váltópárttá válnak, ezzel szemben épp csak bejutottak a parlamentbe. Az Európai Unió tagjaként miért lenne kizáró ok egyébként a közéleti szerepvállalásból a kettős állampolgárság? Ezek szerint a szlovák állam reakciója a magyar kettős állampolgársággal kapcsolatban teljesen helyénvaló és jogos volt?
Ami azonban a leginkább zavaró, az a nyílt és leplezetlen undor a kapitalizmus iránt. Azt kellene végre megérteni, hogy Magyarország tőkehiányban szenvedő ország, amelynek külföldi tőkére van szüksége. Ezt a reformkor óta, úgy látszik, nem sikerült megérteni. A Magyarországon található tipikus külföldi cég hatékonyabb, több bért fizet, többet exportál, több társasági adót fizet és magasabb technológiai színvonalat képvisel, mint az átlagos magyar cég. E külföldi cégek tőkearányos nettó nyeresége egyáltalán nem magas, sőt alacsonyabb, mint a magyar többségi tulajdonú cégeké, azaz jóval több tőkét köt le. A magyar energiaszektor privatizációja például azt is jelentette, hogy a külföldi vállalatok magukra vállalták az elaggott infrastruktúra korszerűsítését, természetesen nem pusztán szívességből, hanem jövőbeli haszon reményében. Ez mióta bűn?
A piac a tankönyvek tanúsága szerint olyan egyensúlyi rendszer, ahol az árak az információhordozó szerepét tölti be, ahol azoknak jut az adott jószág, akik a legtöbbet hajlandók adni érte. Ez az elv etikailag talán igazságtalan, de elősegíti a szűkösen rendelkezésünkre álló erőforrások hatékony allokációját. Hosszasan lehetne sorolni azokat a negatív példákat, amikor az állam – állítólag a köz érdekében – letörte a piaci árakat. A szomszéd Ukrajna jelenlegi helyzete is összességében azzal magyarázható, hogy nem engedtek utat a piacnak, amivel nem a szegényeket sikerült megvédeni az éhenhalástól, hanem a helyi oligarchák monopóliumait sikerült bebiztosítani, egyben az országot az oroszoknak kiszolgáltatni.
A rezsicsökkentés, a közműszolgáltatók nonprofittá alakítása rossz hatékonyságú, feleslegesen túlbürokratizált szisztémát fog eredményezni, ahol a tőkehiány miatt az infrastruktúra biztosan lerohad. Üdvözlégy szent kádárizmus, avagy Friedrich August von Hayek után szabadon: huszonöt évvel a rendszerváltás után megtaláltuk a visszautat a szolgaságba.
VARGA BARNABÁS
(VASSZÉCSENY)
