„Túl gyakran keresi a rivaldafényt, amint meglát egy mikrofont, azonnal nyilatkozik” – jellemezték enyhe rosszallással a svájci újságírók államelnökük, Didier Burkhalter új keletű szereplési vágyát. De ezt is csak azért írták, mert egyéb kivetnivalót nem találtak az 54 éves politikusban, aki az idén egy évre tölti be az ország első emberének hivatalát, s amúgy 2012 óta Svájc külügyminisztere. A Svájc nyugati részén található Neuchatel (németül Neuenburg) kantonból származó, szülőhelyéből adódóan számos nyelven beszélő Burkhalterről az utóbbi hetekben többet olvasni, mint egész eddigi karrierje során.
Mivel 2014-ben Svájc az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) soros vezetője, Burkhalter így EBESZ-elnök is. A svájci politikai körök, az ellendrukkerek döbbenetére kitűnően látja el valamennyi feladatát, amiből a külföld elsősorban az ukrajnai konfliktusban elért közvetítő szerepét méltányolja. A német külügyminiszter, a térségben szintén roppant tevékeny Frank-Walter Steinmeier nyilvánosan hálálkodott a svájci politikusnak, amiért ügyes tárgyalásaival ki tudta szabadíttatni a Kelet-Ukrajnában letartóztatott EBESZ-megfigyelőket, köztük négy német katonai szakembert.
Burkhalter korábban a visszafogottságáról volt híres, nemhogy nem kereste a nyilvánosságot, de ha lehetett, menekült előle. Szürke egér volt, színtelen, érzelem nélküli politikus, aki mindig úgy került egyre feljebb a ranglétrán, hogy ő volt a kompromisszum, az erőteljes személyiségekkel szemben a könnyű egyezséget ígérő, veszélytelen közszolga. Gyermekkorát a Neuchatel közelében lévő, jó boráról, szőlőhegyeiről ismert faluban, Auvernier-ben töltötte, hivatásos halász nagyapjával fogta lelkesen a halakat, 100 méteres gyorsúszásban kantonbajnokságot is nyert. Mérnök apja a Swiss Time munkatársaként rendszeresen nemzetközi sportversenyekre utazott időmérőként, tőle a világ iránti kíváncsiságát örökölte, míg anyjától az otthon ülés örömét.
Mint a svájci politikusok többsége, ő is a helyi közigazgatásban töltött el jelentős időt, 1991–2005 között tagja volt a neuchateli városi önkormányzatnak. Közgazdasági egyetemet végzett, liberális elveinek megfelelően a szabadelvű pártba, az FDP-be lépett be a nyolcvanas években. Hamar, 28 évesen az országos szervezet fővárosi főtitkárságára került, de aztán visszaküldték a gyökerekhez. Neuchatelben az ő irányításával sikerült megszervezni köz- és magántőke bevonásával a stadion építését, a teljesítményére annyira büszke volt, hogy könyvben is megörökítette.
A feleségét Angliában ismerte meg egy nyelvtanfolyamon, a vorarlbergi Friedrun Sabine a sikeres vizsgát követően már 16 évesen Svájcba költözött választottja után. Három évvel később esküvőt tartottak, az idilli házasságból három fiú született, ma már mindnyájan a húszas éveikben járnak. A konzervatív eleganciával öltözködő Burkhalterről megjegyezték, hogy „végre egy politikus, akinek a nyakkendője harmonizál az öltönyével”, mások pedig egyenesen George Clooney hollywoodi filmsztárhoz hasonlították. 2009-ben úgy kampányolt a lemondott belügyminiszter-párttárs, az érdes szavú Pascal Couchepin helyére, hogy konszenzust ígért, vitamentes összhangot a héttagú kormányban. A belügyi tárca Svájcban az egészségügy, a társadalombiztosítás, az oktatás, a kultúra végeláthatatlan területeit foglalja magában, nem véletlen, hogy amikor a külügyminiszteri poszt két éve megüresedett, a mégoly szorgos Burkhalter is haladéktalanul átigazolt. A politikai vetésforgónak megfelelően 2013-ban helyettes államelnökké választották, majd az idén elfoglalta az elnöki széket.
Amikor május közepén az unió külügyminiszteri tanácsa előtt ismertette az ukrajnai rendezésre vonatkozó négypontos javaslatát, Brüsszelben azt mondták, hogy a semleges szervezet, az EBESZ megkerülhetetlenné vált. Tapsolt a világ Burkhalter moszkvai útjához is, mivel Vlagyimir Putyin orosz elnök készségesnek mutatkozott, ezt követően kérte például a szeparatistáktól az azóta megrendezett népszavazás késleltetését. Az éles nyelvű svájci Weltwoche hetilap önkritikát gyakorolt: azt írta, hogy a korábban általa állandóan korholt államfő láthatóan magára talált.
