HVG, 2014. május 24.
Amióta Orbán Viktor az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban a Kárpát-medencei magyarok ügyében megszólalt (kettős állampolgárság, autonómia és közösségi jogok), nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezzel a megnyilvánulással ő és a kormánya a Horthy-korszak középszerű – ám véres idiotizmusba torkolló – politikáját akarja folytatni. S hogy titokban esetleg már ő is a revízióra kacsingat, és ebben a kacsingatásban majd hűséges segítőtársa lesz a leendő, a réginél fiatalabb – és nem a szovjet birodalom szatellitállamának állampártjában edződött – külügyminiszter, valamint természetesen a Magyarok Világszövetsége, továbbá a Jobbik vezetői és szavazói. Félő, hogy a megszólalást újabbak követik, szakértők fognak foglalkozni a kérdéssel, titkos és félig titkos iratok fognak keletkezni, minisztériumok rejtett és kevésbé rejtett szobáiban a buzgóság és sürgölődés építő szelleme fog uralkodni.
Így azonban az ukránok (még akkor is, ha a mostani választáson a magyarellenes, szélsőséges Szvoboda leszerepelt) a kárpát-ukrajnai magyarokat egyszerűen ki fogják szekálni a szépséges munkácsi, ungvári vidékekről – ha már anyaországuk ilyen elegánsan (lásd: „Hullarablók lettünk” / Teleki Pál) gáncsot vetett nekik, miközben éppen súlyos, államiságukat is veszélyeztető válsággal, külső agresszióval, belső meghasonlással küzdöttek. Nem fogják nekünk megbocsátani. Európa persze nem fogja megvédeni az érdekeinket, hisz ki tudja, tagjai leszünk-e még az uniónak. Jelen pillanatban nagyon is elegük van belőlünk, azt javasolják, keressünk szövetségest máshol, például Oroszországban, amint az elhíresült Hannes Swoboda-interjúból kiviláglik.
Megint a rossz oldalon fogunk állni. Hazánk jelenlegi vezetőinek akciója tehát azt fogja eredményezni, hogy a hőn áhított területet véglegesen „elveszítjük” (nagyon fog fájni azoknak, akik nemzetük nagyságát négyzetkilométerekben mérik). Kíváncsi vagyok, a Nagy-Magyarország-matrica készítők hogyan fognak kalkulálni, ha mindez valóra válik. Gondosan ki kell számítaniuk, hogy a most már más rajzolatú matricának – hiszen Erdély, Vajdaság, Felvidék és így tovább, még ábrázolandó – milyen anyag- és költségvonzatai lesznek, mekkora legyen a Kisebb-Nagy-Magyarország-matrica, milyen sűrű legyen a sávozása. Bizonyára mindent mérlegelni fognak ezek a bölcs, vállalkozó szellemű hazafiak, és a jövő Nagy-Magyarország-matricája is szépen fog mutatni Kis-Magyarország autóinak hátsóján.
BÜKI MÁTYÁS
(BUDAPEST)
