A szétforgácsolódás miatt az EP-választásokon leszerepelt román jobboldal hamar összekapta magát, és a két legerősebb párt, a demokrata–liberális (PDL), valamint a liberális (PNL) vezérei bejelentették, hogy várhatóan egyesítik erőiket, és együtt állítanak államfőjelöltet decemberre. A hosszú ideig a jobboldal közös elnökjelöltjének várt, de közben politikailag teljesen felőrlődött Crin Antonescu liberális vezér lemondott. Ezzel megnyitotta az utat alelnöke, Nagyszeben polgármestere, az 55 éves Klaus Iohannis előtt, aki a június végi kongresszuson indul a pártelnökségért, és borítékolható a sima győzelme.
Mivel a PDL képtelen lesz méltó ellenfelet állítani a baloldal államfőjelöltjével, várhatóan Victor Ponta miniszterelnökkel szemben, a nagypolitikában még újoncnak számító Iohannis – akinek belügyminiszteri kinevezésének ötlete robbantotta ki februárban a kormányválságot – a legesélyesebb jobboldali aspiráns lehet. Románia jelenlegi „dísznémetje” vészmegoldásként nem csupán a két párt, hanem a román lakosság számára is elfogadható politikus. És nem csak azért, mert az 1959-ben Nagyszebenben született férfi a nevét Johannisról Iohannisra románosította.
Csak találgatni lehet, hogy három évvel a rendszerváltást követően, 1992-ben Iohannis miért nem követte a németországi Würzburgba áttelepedett nyugdíjas szüleit, Suzanne és Gustav Heinz Johannist, hisz a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen fizikatanári diplomát szerezve, a nagyszebeni Samuel von Brukenthal Gimnázium tanáraként akkor még ködbe veszett a politikai karrierje. A katedra nyújtotta szakmai lehetőség szűknek bizonyult számára, és csak a Romániában elkerülhetetlen politikai hátszéllel sikerült elérnie, hogy a parasztpárt – jelenlegi vezető liberális politikusokat is magába foglaló – kormányzása alatt 1997-től a Szeben megyei tanfelügyelőség helyettes főtanfelügyelőjévé nevezzék ki. A szintén jobboldali Mugur Isarescu vezette kabinet idején, 1999–2000-ben pedig megyei főtanfelügyelő lett.
Ezt a pozíciót váltotta fényesebbre, amikor a Romániai Német Demokrata Fórum (FDGR) úgy döntött, hogy saját jelöltet állít a polgármester-választáson, Iohannist. A rendszerváltás utáni Romániában ő az egyetlen kisebbségi politikus, akire a román többség elsöprő fölénnyel voksolt. A nagyszebenieknek elegük lett ugyanis abból, hogy a román városvezetés semmit sem törődött a történelmi szász település fellendítésével, és Iohannis a szavazatok 69 százalékával lett polgármester. Ezt a választói azóta sem bánták meg, hiszen a magát érdekeitől függően hol németnek, hol románnak valló Iohannis mágnesként húzta a megyébe a német tőkét. Második mandátuma alatt, 2007-ben Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa lett, amit egyszerre köszönhetett az EU-n belüli német lobbinak és a jobboldali bukaresti kormánynak, amely több százmillió eurót fordított a megyeszékhely infrastruktúrájának fejlesztésére.
A rendre 70 százalék körüli eredménnyel megnyert polgármester-választásokon felbuzdulva Iohannis szűknek érezte a FDGR-t, noha a német nemzetiségi szervezetnek 2013-ig az országos elnöke volt. 2009 októberében függetlenként feltüntetve – az Emil Boc vezette kormány bukását követően – az ellenzéki liberálisok, a szociáldemokraták és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közös miniszterelnök-jelöltje lett. Traian Basescu államfő nem volt azonban hajlandó kinevezni, és az ő sikerével járó elnökválasztás után újra Boc alakíthatott kormányt. Iohannis végül tavaly nyergelt át a liberálisokhoz, ahol azonnal megkapta a számára létrehozott első alelnöki posztot.
Az 1989-ben megnősült Iohannist – felesége, Carmen szintén pedagógus Nagyszebenben, gyerekük nem született – sikeres polgármestersége és felívelő politikai pályafutása sem mentette meg a botrányoktól. 2009-ben a korrupcióellenes ügyészség restitúciós esetekkel kapcsolatban kutakodott, mert állítólag arra nem jogosult személyek kaptak vissza ingatlanokat Nagyszebenben. Iohannis, valamint a felesége és az anyósa ellen is vizsgálat indult, azzal a gyanúval, hogy hamis okmányokkal szereztek meg műemlék épületeket. A politikus 1997–2007 között hat ingatlant vásárolt a feleségével közösen, és a vagyonbevallása szerint 2012-ben a polgármesteri fizetése és az ingatlanok bérbeadása 67 ezer eurót hozott a családi kasszába. Az összeférhetetlenségi bizottság pedig azt kutatja, miként lehetett városvezetőként állami és magáncégeknél igazgatótanácsi tag.
