„Finn Európa-ügyi és külkereskedelmi miniszter. Szereti a sportot, és mindent, ami nemzetközi. Próbálja magát nem túl komolyan venni. Tíz óra alatti idővel teljesítette az Ironman-próbát” – így mutatkozik be twitteres mikroblogoldalán a 46 éves Alexander Stubb. A svéd apától és finn anyától született, öt nyelven – a finn és svéd mellett angolul, németül és franciául – felsőfokon beszélő politikusnak hamarosan frissíteni kell az adatait, mert ő veszi át a finn kormányfői posztot a magas EU-s politikai állásra pályázó Jyrki Katainentől.
A sporteredményeivel az amatőrök élvonalába tartozó Stubb minden területen jól teljesít: miután 1988-ban színötösre leérettségizett Helsinkiben, 1995-ig az USA-ban, Franciaországban, illetve Belgiumban végzett el különféle egyetemeket, majd 1999-ben Londonban filozófiai doktorátust is szerzett. A tanulmányai után belevetette magát a politikába, s a konzervatív Nemzeti Koalíciós Párt színeiben gyorsan emelkedett a ranglétrán. 2004-ben európai parlamenti képviselővé választották, négy évre rá pedig külügyminiszterré nevezték ki. Igaz, ehhez arra is szükség volt, hogy elődjéről, a hatvanéves Ilkka Kanerváról kiderüljön: az adófizetők pénzéből több száz erotikus tartalmú telefonüzenettel bombázott egy sztriptíztáncosnőt.
Amikor Stubb átvette a külügyi tárcát, meg kellett ígérnie, nem próbálja meg ráerőltetni a kormányra és a külpolitikában komoly szereplőnek számító államfőre az eltérő álláspontját. A politikus azt vallja ugyanis, hogy nem az elnöknek kellene részt vennie Finnország képviseletében az EU-csúcsokon, s a finnek többségétől eltérően makacs híve hazája NATO-csatlakozásának is. Kormányfőként viszont már változtathat, és ha megvalósítja gazdaságpolitikáját – évek óta szorgalmazza a jelentős adócsökkentést –, arra is esélye lehet, hogy jövőre választási győzelemre vigye a jelenleg a közvélemény-kutatásokban vesztésre álló pártját.
Azzal is elüt Stubb az észak-európai átlagtól, hogy csak ritkán fogyaszt alkoholt. „A testmozgás ugyanolyan érzést ad, mint néhány sör, viszont nem leszek tőle másnapos” – magyarázta egyik interjújában, és azt is elárulta, azért fordult az EU felé, mert nem golfozott elég jól. „Az amerikai egyetemi csapatban öten is jobbak voltak nálam, ekkor rájöttem, a profi golf nem nekem való, így inkább az uniót választottam” – emlékezett vissza.
A kétgyermekes Stubb az édesapjától, Göran Stubbtól, a finn jégkorongszövetség egykori vezetőjétől örökölte sportszenvedélyét. Jelenleg is hetente háromszor edz, s miközben többször teljesítette a 3,86 kilométeres úszásból, 180 kilométeres kerékpározásból és 42,2 kilométeres maratoni futásból álló Ironman-próbát, csapatának többi tagjával leukémiás gyermekeket gyógyító alapítványnak gyűjt pénzt. „Társadalmi munkában” segíti az egyik legismertebb finn exportcikknek számító Angry Birds című játék fejlesztőit is: a távot a finn válogatott mezében teljesíti, ám fején az egyik mérges madarat ábrázoló kerékpárossisakot hord. „Évente 120 napot utazom, s ilyenkor nem tudok rendesen edzeni. Ezekben a napokban csak karbantartó futásról, szobabicikliről, illetve úszásról lehet szó” – mesélte újságíróknak. Amikor otthon van, néha brit állampolgárságú, ügyvédként dolgozó feleségével együtt kocog. „Az ő futótechnikája sokkal jobb, mint az enyém” – ismerte el Stubb, majd hozzátette, hogy futógéppel lepte meg a nejét a negyvenedik születésnapján.
Stubb azt vallja, a társadalmak életében is érvényesül a legerősebbek túléléséről szóló darwinizmus, s ezért az eurózónában lévő erős államoknak – így Finnországnak is – jogot kellene kapniuk arra, hogy beleszóljanak a gyengébb, évek óta támogatásra szoruló tagországok pénzpolitikájába. Míg hívei a kitartásáért és a versenyszelleméért dicsérik, bírálói erőszakosnak tartják, s azt állítják, már iskoláskorában is bántotta a nála gyengébbeket. „A versenyeken rengeteg olyan alfa-hímmel találkozom, aki le akar győzni engem. Felül kell ezen emelkedni. Az edzés teljesen magányos dolog, s én is le akarom győzni magam” – hangsúlyozza a politikus, amikor a versenyzésről kérdezik. Az viszont mindenképpen igaz, hogy nyíltan kiáll a sok országban még mindig hátrányos megkülönböztetéssel sújtott melegek és leszbikusok mellett: EP-képviselő korában ő volt az egyik legaktívabb tagja a homoszexuálisok jogait védő, frakciók fölött álló parlamenti csoportnak.
