hVG, 2014. június 28.
Pályakép rovatukban a Magyar Gazdasági és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) elemzése alapján igen sivár kép alakul ki a hazai szakképzésről. Ehhez nagyon sokat nem lehet hozzátenni, hiszen tény, hogy még azok a diákok is, akik elvégzik a szakiskolát, gyakran rosszul képzettek, alacsony a munkamoráljuk, s olykor életviteli problémákkal is küszködnek. Azzal a megállapítással azonban nem értek egyet, hogy az érintett intézményekben az „elvártnál rosszabb képességű” tanárok dolgoznak, így a kialakult helyzet nekik tulajdonítható. Személy szerint minden tiszteletem ezeké a tanároké, akiket – a BME Műszaki Pedagógia Tanszék tanáraként szerzett tapasztalataim alapján – nem neveznék rosszabb képességűeknek. Kirívóan alacsony társadalmi és anyagi megbecsülés mellett, nagyon minimális támogatással küszködnek az alapkészségekkel (írás, olvasás, matematika) is csak korlátozottan rendelkező diákjaikkal. Az alapkészségekben mutatkozó hiányosságok pótlására a lehetőség minimális, hiszen a szakiskolásoknak heti 12 közismereti órájuk van: öt testnevelés, kettő idegen nyelv, és összesen heti öt órában tanulhatnak matematikát, magyart, természettudományt, és történelmet. A szakiskolai tantervben az informatika egyáltalán nem szerepel. A szóban forgó pedagógusoknak nincs megfelelő tananyaguk a szakmai ismeretek és a szaknyelv oktatásához sem. Jól szervezett továbbképzésekkel nagyban javítható lenne a helyzet, amennyiben a munkavállalóknak lennének a tanuláshoz szükséges alapkészségeik és motivációik. A munkáltató számára pedig – és itt nem a külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatokról van szó – kifizetődőnek kellene lennie a munkavállalók beiskoláztatásának. Ehhez persze forrást kellene találni a képzés finanszírozására. A cikk hivatkozik a CEDEFOP és az Eurostat adataira, amelyek szerint hazánkban – a környező országokhoz képest – nagyon alacsony a középfokú oktatás keretei között szakképzésben részesülő diákok aránya. A szülők nagy része arra törekszik, hogy gyerekét hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba járassa, pedig az így beiskolázott gyerekek többségének bizonyosan szakközépiskolában vagy szakiskolában lenne a helye. Cikkük kifogásolt megállapításával azért sem érthetek egyet, mert innen már csak egy lépés a szakoktatók és a szakmai tanárképzés kikiáltása bűnbaknak. Önmagában egyébként a duális képzés sem fog áttörést hozni. A külső képzőhelyen (cégeknél) eltöltött gyakorlati idő valóban jelentős mértékben hozzájárulhat a szakma hatékony elsajátításához. De a hazai cégek mintegy öt százaléka tart csak fenn tanműhelyt! Igaz, a kormányzat a duális szakképzés fejlesztésére 2014 és 2020 között 50 milliárdot szán uniós forrásokból.
VIDÉKINÉ REMÉNYI JUDIT
EGYETEMI DOCENS (BUDAPEST)
