HVG, 2014. június 28.
Nemrég megnéztem az I. Építészeti Nemzeti Szalon című kiállítást a Műcsarnokban. A szép installációs keretbe foglalt tárlat tartalmi vonatkozásairól most nem beszélve (a cikkükkel nagy vonalakban egyetértek) feltűnt, hogy kiemelkedő középületeink felújítási terveinél csak az azt készítő kortárs építész neve szerepel. Így például a Gresham-palotánál (Four Seasons Hotel) a nagybetűs, jól látható táblán két nyelven ez áll: „Építész/Architecture (sic!) Kruppa Gábor”. K. G. neves építész, de a Gresham-palotát Quittner Zsigmond tervezte (néhány óriás, mint Vágó József, Maróti Géza, Telcs Ede, Róth Miksa és mások közreműködésével); épült 1905–1907 között. A Pesti Vigadó építésze (a tárlat szerint): Fehérváry Rudolf. Az épületek tényleges tervezőinek nagybetűs feltüntetése (utóbbi esetben például Feszl Frigyesé) szerintem elengedhetetlen nemcsak a nagy elődök Budapest világörökség-értékű városképét meghatározó munkájának, tehetségének megbecsülése miatt, hanem a múzeumok kultúraterjesztő feladatának teljesítése okán is. Sajnálatos, hogy a legtöbb, városképet meghatározó épületünkön a legfontosabb adatok a helyszínen sincsenek feltüntetve. Még szomorúbb lenne, ha az épületeken egyedül a felújításukat tervező építész neve szerepelne, az eredeti tervezőé viszont nem (ilyen gyakorlat a lakóházak felújításánál már tetten érhető). Nagy dolog, hogy az építészeti kultúra végre bekerül a köztudatba, s hogy jeles épületeinket (többnyire elismert építészek tervei alapján) felújítják. De építészeti kultúránk a múltban gyökerezik, attól elválasztva nem értékelhető, nem mutatható be.
G. KOROMPAY JUDIT
VÁROSÉPÍTÉSZ (BUDAPEST)
