Arnulf Rainer – nagy öreg
A Bécs melletti fürdőváros egyik, 1821-ben emelt klasszicista gyógyfürdője 1977-ben kiállítóteremként kapott új funkciót. Egy újabb átépítést követően 2009-ben az egykori fürdőépületet Baden egyik nagy szülöttje, az osztrák informel atyja, Arnulf Rainer múzeumává alakították át. Ily módon tisztelgett szülővárosa az akkor 80 éves és azóta is töretlen lendülettel alkotó művész előtt. Az épületben, miközben meghagyták Charles de Moreau francia építész eredeti tervének jellegzetességeit, egyedi, számos kisebb egységre tagolt, sajátos hangulatú kiállítási teret alakítottak ki, ahol időszaki kiállítások mutatják be a mindig új utakat kereső festő életművét.
Fabrizio Plessi – természetes rend
Szimbolikus jelentést hordozó helyen kapott néhány hónapja múzeumot Fabrizio Plessi, a kortárs olasz képzőművészet nagy öregje, aki a közelmúltban a budapesti Ludwig Múzeumban is kiállította legfontosabb munkáit. A Brenner-hágó osztrák–olasz határszakaszán korábban vámhivatali épületek uralták a terepet; Schengen óta a közéleti-kulturális hasznosítás került előtérbe. A munkáiban a természeti elemeket, mindenekelőtt a vizet rendszeresen használó Plessi számára nehéz lett volna törekvéseit pontosabban jelképező helyszínt találni. A Carlo Costa olasz építész által tervezett, a természettől csak nagyméretű üvegfalakkal elválasztott csarnok kitűnő keretet ad festményeihez, szobraihoz és installációihoz.
Varga Imre – titkok kertje
A Budapesti Történeti Múzeum kötelékébe tartozó, 1983-ban megnyílt óbudai Kiállítóház átfogó keresztmetszetet ad a Kossuth-díjas szobrászművész több mint hét évtizedes munkásságából. A Fő tér tőszomszédságában meghúzódó épületre az előtte lévő téren álló négyalakos bronzkompozíció, a Várakozók hívja fel a figyelmet. A házban és a kertben láthatók Varga Imre legismertebb köztéri alkotásainak eredeti méretű vagy kicsinyített példányai, kisplasztikái, érmei, de helyet kaptak táblaképei, grafikái, gobelinjei is. Munkái ma gyakran más kontextusban jelennek meg, mint születésük idején, amikor a szobrászat klasszikus és modern formanyelvének ötvözése, hőseinek emberközeli szituációkba helyezése, lehozatala a szemlélő fölé magasodó piedesztálról új megközelítést jelentett a hazai köztéri szobrászatban.
Franz Gertsch – tartós letét
A hiperrealista portréival és szokatlanul nagy méretű, emberi arcokat és a természeti környezetet megörökítő fametszeteivel világhírűvé vált, ma 84 éves svájci festő egyik leggazdagabb honfitársának, Willy Michelnek köszönheti múzeumát, amely mára a Bern kantonban fekvő 15 ezres kisváros, Burgdorf fő nevezetességévé vált. Michel a vállalkozóként szerzett vagyonából finanszírozta az általa igen nagyra tartott művész puritán egyszerűségű múzeumának felépítését, és a 2002-es megnyitó óta a művésszel közösen szerepet vállal annak fenntartásában is.
Pierre Soulages – tökéletes fekete
Szülővárosában, a dél-franciaországi Rodezben kapott önálló múzeumot a kortárs francia festészet legnagyobb sztárja, aki főként széles ecsetvonásokkal megfestett, egyetlen színre, a feketére építő, de a textúra sokféleségéből adódó lehetőségeket maximálisan kihasználó műveiről ismert. A katalán RCR Arquitectes építészcsoport által tervezett múzeum – jelentős késéssel – idén májusban nyílt meg, alig fél évvel Soulages 95. születésnapja előtt. Kollekciójának alapja a művész és felesége félezer tételből – festményekből, rézkarcokból, szobrokból, továbbá a conques-i Sainte-Foy-templom üvegablakainak terveiből – álló adománya, ami főként a festő munkássága első évtizedeibe enged bepillantást. Soulages kívánságának megfelelően a múzeum rendszeresen helyet ad majd fiatal művészek bemutatkozó tárlatainak is.
