A húszas éveitől arra készült, hogy egyszer a hazáját vezesse – emlékezett vissza Asraf Gáni afganisztáni elnökjelölt, felidézve a brit Winston Churchill híres mondását, miszerint mintha egész élete a második világháborús kormányzásra készülés jegyében telt volna. A 65 éves Gáni elérkezett álmai kapujához, amennyiben az afgán elnökválasztás második fordulójának előzetes adatai alapján vezet Abdullah Abdullah volt külügyminiszterrel szemben. Kérdés, mi lesz a csalásra hivatkozó kölcsönös vádaskodások miatti újraszámlálás végeredménye, és azt elfogadja-e a vesztes fél.
Bár apja üzbég volt, aki a monarchia idején kormánytisztviselőként szolgált, a kelet-afganisztáni Logar tartományban született Gáni az egyik befolyásos pastu törzsből, az ahmadzajból származó anyja családi nevét vette fel. Az általános és a középiskolát Kabulban végezte, majd a bejrúti Amerikai Egyetemen antropológiából diplomázott – megkezdve tudományos karrierjét, melynek során bejárta szinte az egész világot. Először azonban 1974-ben libanoni keresztény feleségével hazavezetett az útja, hogy a Kabuli Egyetemen tanítson. Afgán kormányösztöndíjjal 1977-ben került a New York-i Columbia Egyetemre, ahol mesterfokozatot szerzett. Bár úgy tervezte, hogy csak két évig él távol a hazájától, 24 év lett belőle.
A szovjet csapatok 1979-es bevonulása miatt tanácsosabb volt ugyanis száműzetésben maradni, hiszen a kabuli kommunista rezsim börtönbe vetette családjának férfi tagjait. A Columbián antropológiából és nemzetközi tanulmányokból is megszerezte a doktori fokozatot, majd szinte azonnal tanítani hívták a kaliforniai Berkeley Egyetemre, ahonnan a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemre vezetett az útja. Közben a londoni BBC dári és pastu nyelvű rádióadásaiban gyakori kommentátorként szerepelt. Akadémikus tudását 1991-ben gyakorlatra váltotta, amikor elszegődött a Világbankhoz, ahol a gazdasági programok emberi vonatkozásaival foglalkozott. A fejlesztési tervek során világbanki szakértőként öt évet dolgozott Kínában, Indiában és Oroszországban, de a pénzintézetnél eltöltött egy évtized alatt részt vett a Harvard-INSEAD és a Stanford Egyetem üzleti képzésein, foglalkozott államépítési és vallás-összehasonlító tanulmányokkal, a pakisztáni medreszékkel, azaz vallási iskolákkal is.
Az amerikai invázió és a tálibok elkergetése után 2001-ben hazatért, és azonnal a pénzügyminiszteri székben találta magát Hamid Karzai kormányában. Nevéhez fűződik a több milliárd dolláros nemzetközi fejlesztési program beindítása, az egységes afgán valuta bevezetése és a szegénységellenes akciók megkezdése. Bár megszállottan vette fel a küzdelmet a korrupcióval szemben – az életét veszélyeztető fenyegetések ellenére a pénzügyminisztérium több, kenőpénzt elfogadó munkatársát elbocsátotta –, erőfeszítései nem sok sikerrel jártak. Karzai 2004-es elnökké választása után nem is maradt a kormányban, azt kérte, hogy a Kabuli Egyetemen dolgozhasson. Imponáló diplomáciai ismeretei és kapcsolatai révén 2006-ban még Kofi Annan távozó ENSZ-főtitkár utódjaként is felmerült a neve.
Sokan csak legyintettek, amikor – lemondva az 1990-ben megszerzett amerikai állampolgárságáról – elindult a 2009-es afgán elnökválasztáson. A környezete szerint türelmetlen, arrogáns és zárkózott, az általa ismert témákban kompromisszumra képtelen jelöltnek nem sok esélyt adtak. A 2,9 százalékos eredménye igazolta is, hogy közel negyedszázados külföldi tartózkodása miatt távol került az afgán néptől, és nincs hatalmi bázisa. Gáni azonban – akinek két gyermeke közül Mariam New Yorkban ismert művészként dolgozik – céltudatos és fegyelmezett. Megküzdött a rákkal, amely a gyomrát és az immunrendszerét olyannyira tönkretette, hogy a főként rizsből és banánból álló szigorú diétájába számos étel már nem fér bele.
Az elszánt és tanulékony Gáni az utóbbi öt évben 140 körutat tett hazájában, a közösségi oldalakon megszólította a fiatalokat, öltözékét a hagyományos afgán ruhákra cserélte, és a politikai megalkuvás példájaként Rasim Dosztum üzbég hadurat választotta alelnökjelöltjének, akit korábban „ismert gyilkosnak” nevezett. Bár nem ölt meg senkit és nem lopott pénzt – mondják róla –, Gáni nincs híján az egónak, és tudja, mire van szüksége az országának. A recept kész: csak a 2009-ben megjelent, Bukott államok rendbetétele című könyvében leírtakat kell követnie.
