HVG, 2014. július 26.
Érdemes rögzíteni: a hitelnyújtás nem karitatív tevékenység. Minden, üzleti kamatra felvett pénzeszközre, azaz lakossági vagy üzleti hitelre kamat rakódik. Tehát minden esetben többet kell visszafizetni, mint amennyit kaptunk. Minden eszköz használatának ára van. A kamat a pénzeszköz használatának az ára. Magánszemély esetében a betétre kapott kamat elméletileg a fogyasztás elhalasztásának ellenértéke. A banki betétgyűjtés, forrásbevonás és kihelyezés eredménye a marzs, a kapott és a kifizetett kamatok különbsége. A bank tevékenységének egyetlen célja saját profitjának növelése. Ennek a hitelek kihelyezése az (egyik) eszköze. A szerzővel ellentétben vallom, hogy a bankok célja és feladata kizárólag a tulajdonosok jövedelmének növelése. Minden üzleti tevékenység célja ez, miért lennének a bankok kivételek? A közjó érdekében akkor mozdul a bank – és minden gazdasági szereplő –, ha arra a gazdaságirányítás és a jogi környezet készteti! Ha éppenséggel magasabb és biztos jövedelme van az államkötvényeken, akkor saját (és a tulajdonosok profitmaximalizálása) érdekében hidegen hagyja a „gazdaság működőképességének fenntartása”. Ezért fontos az állami gazdaságirányítás orientációs szerepe. Térjünk rá a törlesztési módozatok kérdésére! Az annuitásos hitelkonstrukcióban az adós – a hitel teljes futamideje alatt – valóban többet fizet, mint egyenletes tőketörlesztés esetén. De más törlesztési módozatok is vannak. Így egyes konstrukciókban a türelmi idő alatt semmit vagy csak a kamatot kell fizetni. Ezekben az esetekben még többet kell visszafizetni. Mégis, a hitelfelvevők, ha van ilyen kínálat, általában élnek a türelmi időszakkal. Volt is ilyen lehetőség korábban, a konjunktúra időszakában a lakossági (forint)hitelek kínálatában is. Alternatíva lehet a futamidő megválasztása, viszont evidens, hogy az azonos teljeshiteldíj-mutató és törlesztési metódus mellett a hosszabb távra kölcsönt felvevő fizet többet. Az annuitás értelme nem a könnyű számolhatóság, hanem az egyenletes törlesztőrészlet. Előnye a hitelt felvevőnél abban jelentkezik, hogy általában a családok jövedelme az évek múltával emelkedik, a törlesztés reálértéke viszont az inflációval arányosan csökken. A tőketörlesztéses konstrukcióban az első hónapban kellene a legtöbbet fizetni, amikor a családnak a törlesztés ideje alatt a legalacsonyabb a jövedelme. Ebben az esetben adott családi jövedelem esetén akár 30-40 százalékkal kevesebb hitel felvételére lenne lehetőség. A bankok akkor szolgálják – profitmaximalizálás mellett – leginkább a közjót, ha a lehetőségek széles tárházát kínálják ügyfeleiknek.
KOVÁCS TIBOR
IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ, POLGÁRMESTER (ÁPORKA)
