„A legjobb közülünk” – csak így emlegette az 1995-től 12 éven át a francia elnöki posztot betöltő Jacques Chirac leghűségesebb bizalmasát, Alain Juppét, aki úgy érezte, eljött az ideje. A francia jobboldal nagyágyújának tartott, 69 éves politikus a múlt héten bejelentette: indulni kíván a 2017-ben esedékes elnökválasztást megelőzően pártja, az ellenzéki Unió a Népmozgalomért (UMP) előválasztásán. A négy évtizede tartó politikai pályája során szinte minden poszton kipróbált Juppé – aki most a képviselőség mellett az egyik leggazdagabb francia vidéki város, Bordeaux polgármestere, és a pártját átmenetileg vezető triumvirátus tagja – úgy jelezte szándékát, hogy az UMP még el sem döntötte, tart-e előzetes megméretést. A pártfinanszírozási botrányokba belebukott Jean-Francois Copé helyére az UMP novemberben választ elnököt, és még nem tudni, ki áll sorompóba. Mindenki a befolyással üzérkedés miatt vizsgálat alatt álló exállamfő Nicolas Sarkozy színvallására vár.
Az eddigi legmagasabb poszton, a miniszterelnökin Chirac államfősége idején, 1995–1997 között szerepelt Juppének lenne keresnivalója. Megítélése a francia politikusok között most a legjobb: a megkérdezettek 74 százaléka pozitív véleménnyel van róla, és 45 százalék szívesen látná államfőként, amivel Sarkozyt is biztosan maga mögé utasítja. A párton belül is egyre többen támogatják a mérsékelt, inkább középre húzó, ám Sarkozynál lényegesen gyengébb vonzerejű, kissé unalmasnak tartott Juppét. A politikai pályafutása kezdetén gőgösen és arrogánsan viselkedő, ám mára nagyképűségéből sokat visszavett Juppével szemben a legnagyobb kifogás a kora: Sarkozynél tíz évvel idősebb, és ha sikerrel venné az akadályokat, mandátumát 72 évesen kezdené meg, amivel az ötödik köztársaság legidősebb „kezdő” államfője lenne.
A délnyugat-franciaországi kisvárosból, Mont-de-Marsanból származó, gaulle-istákkal szimpatizáló agrártermelők családjában született Juppé kiváló intellektusával gyerekként is kitűnt: az érettségit 17 évesen tette le, előbb irodalomból szerzett diplomát, majd a párizsi Science Po politikatudományi egyetemen jogot tanult, és leendő politikushoz illően az elit közigazgatási intézményt, az École Nationale d'Administrationt is elvégezte. A már 20 évesen megnősült Juppé a három diplomával a zsebében először a pénzügyi felügyeletnél kezdett dolgozni ellenőrként, majd négy év után, 1976-ban váltott a politikára: az akkor épp kormányfő Chirac beszédírója, majd hűséges csatlósa lett. Fiatalon még voltak politikai eltévelyedései: 24 évesen, az 1969-es államfőválasztáson a trockista Alain Krivinre szavazott.
Chirac meghálálta a hűségét, mindenhová magával vitte. Polgármesterként 1983-ban a pénzügyekért felelős helyettesének tette meg, ahol 12 éven át vitte az ügyeket, miközben főnöke jobbkeze volt a párton belül. Pedig Juppé nem mindig tűnt jó választásnak: a kormányfőként 1995-ben ismertetett szociális reformja, az előnyös nyugdíjrendszer megváltoztatása, a közalkalmazotti nyugdíjkorhatár emelése egy évvel később az országot megbénító, heteken át tartó sztrájkokhoz vezetett. Végül meghátrált, visszavonta a terveket, Chirac 1997-re előrehozta a parlamenti választást, amit a szocialisták megnyertek. Juppé máig nem tudja megemészteni, hogy az ötödik köztársaság legnépszerűtlenebb kormányfőjeként vonult be a XX. századi francia történelembe.
A párizsi polgármester-helyettességéért nagy árat fizetett, 2004-ben kénytelen volt egy időre kiszállni a politikából. Bár a külügyminiszterséget is kipróbálta, a Chirac által 2002-ben létrehozott UMP elnökévé is választották, 1995 óta folyamatosan bordeaux-i polgármester volt, 12 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést kapott, a közügyektől pedig egy évre eltiltották, mert közpénzek törvénytelen felhasználásában találták bűnösnek, amiért a városházán a tudtával foglalkoztatták bújtatott állásokban a gaulle-ista párt aktivistáit. Az első feleségétől 1993-ban elvált, majd még ugyanabban az évben újranősült, háromgyermekes Juppé az ítélet kimondása után minden politikai funkciójáról lemondott, és önkéntes száműzetésbe vonult. Kanadában, a francia ajkú tartomány, Québec fővárosában, Montrealban az államigazgatási elitképző tanára lett. Alig két év után tért vissza a politikába, s mintha mi sem történt volna, ismét Bordeaux polgármestere lett, majd Sarkozy 2007-es államfővé választását követően több posztot is betöltött a kormányban. 2011-től egy éven át újra a külügyeket irányította.
