HVG, 2014. szeptember 6.
Hét Nap című rovatukban – több más laphoz hasonlóan – az olvasható, miszerint: „A műemlék-felújítások történetében ritkaságszámba menő módon, eredeti formában állították helyre a diósgyőri várat.” Hogy a munka beruházója miért állítja mindezt, külön cikket érdemelne – talán épp a HVG egyik munkatársa tollából. A műemlékvédelem iránti örvendetes érdeklődésüket jól jelzi a Varga Kálmánnal készített interjú a lap ugyanezen számában. Most csak arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az idézett mondat két szempontból sem fedi a valóságot. Egyrészt már a Vajdahunyad vára, a kassai Szent Erzsébet- vagy a budai Nagyboldogasszonytemplom XIX. századi felújítói is azt vallották, hogy az „eredeti” formájukat adják vissza ezen jeles épületeknek – más kérdés, hogy ma ezt mi nem így látjuk. Másrészt a diósgyőri vár (lásd képünket) akár Nagy Lajos kori, akár későbbi, középkori formája az erősség sajnálatos pusztulása miatt nem ismert, egykori megjelenéséről és részleteiről csak hipotézisek fogalmazhatók meg – s ez áll a még csak részlegesen kialakított visegrádi királyi palotára vagy a kiépítés előtt álló füzéri várra is. A diósgyőri rekonstrukció alapját képező elképzelések ugyanakkor ismeretlenek még a szakmai közvélemény előtt is, megvitatásukra nem volt mód, a tervek hatósági jóváhagyására e nélkül került sor. A részletek taglalása helyett csak azt említeném, hogy az épületnek egykor természetesen magasak voltak a tetői – a most elkészült lapos tetők beázása a Kárpát-medencei klimatikus viszonyok között csupán idő kérdése. Természetesen magas tetőkkel ábrázolja a várat az a róla fennmaradt unikális, XVIII. századi ábrázolás is, amelyet azonban a megvalósult kiépítés számos más ponton sem követett.
FELD ISTVÁN
ELTE RÉGÉSZETTUDOMÁNYI INTÉZET (BUDAPEST)
