HVG, 2014. december 20.
A cikkhez fűzött kommentárjában levélírójuk hiányolta a pénzek értékének feltüntetését nemzetiségi nyelveken. Hadd tágítsak valamicskét a horizonton – és engedtessék meg nekem némi személyesség. Anyám szülőhelyén, Dusnokon a helybéliek rácoknak nevezték magukat, de őseik igazából idetelepített, római katolikus horvátok voltak. Apám jász, néhai feleségem félig magyar, félig német származék volt. Ilyen „génkoktélt” örökölt elsőszülöttem. Ő egy jász–palóc gitárművészhez ment feleségül. Két eminens, egyetemista lánya most diplomára hajt. Az ifjabb egy csepeli, a sváb kultúra ápolására, népszerűsítésére szakosodott kultúrcsoport tagjaként bejárta hazánk svábok lakta településeit, de Temesvárott és Eszéken is megfordult. A sváb kultúra ápolása, támogatása rendben van. Nem így a többi etnikumé. Ma egy újfajta „történelemelemzés” dívik, egyfajta populáris magyarkodás. Nos, Hunyadi János apja egy Vajk nevű román hadvezér volt. A két Zrínyi horvát. Megható Petőfi makacs, neofita magyarnak szegődése! Minden etnikum kultúrája becses érték, megfogyatkozásától, kimúlásától a szivárvány színei lesznek fakóbbak – politikai, társadalmi támogatásuk viszont csökkentheti a „környülállamok” kisantanti averzióit.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
