HVG, 2015. február 7.
Cikkük továbbgondolja annak a jelentőségét, hogy Weizsäcker államfő 1945. május 8-át a felszabadulás napjának nevezte. A második világháborús totális német vereséget! Amit ő maga fiatalként élt meg. A magyar felelőtlenség Szabadság téri szobra ugyebár azt hivatott üzenni, hogy bennünket, magyarokat felfalt a Gonosz, ártatlanok vagyunk. Vagyis számunkra is felszabadulást kellett hoznia a II. Ukrán Frontnak, s a szövetségesek berlini győzelmének május 8-án. Nem ez következnék a szobor hivatalos üzenetéből? (Bár szerintem azt ábrázolja, ahogy az országalmát a magyar vezetés légies mozdulattal felkínálja a náci birodalomnak... De hát nem ez a hivatalos verzió.) Meglepetéssel hallgattam az 1981-ben született Gulyás Gergelyt, a Fidesz akkori (és jelenlegi) frakcióvezető-helyettesét szűkebb pátriámban tett tavalyi választási kampánykörútján. Ilyen magas pozícióban nyilván pártja hivatalos vonalát képviseli, és mintegy mellékesen említette, hogy május 8-án nekünk, magyaroknak nincs miért örülnünk. Kérdésemre ki is fejtette, hogy egy háború elvesztése nem örömünnep, az azt követő megszállás pedig végképp nem örömteli. Ugyebár. Úgyhogy szerzőjükhöz hasonlóan én is továbbgondolom e nyilatkozat és gondolkodásmód jelentőségét.
SZABÓ GÁBOR
(PÓCSMEGYER)
