HVG, 2015. február 14.
Elragadtatással olvastam Portré rovatukban Beer Miklós váci megyés püspök szavait. „...és a cigánykérdésben is szeretnék előrelépni, hogy minél többen legyenek, akik egy-egy családot felkarolnak.” Igen, gyötrő társadalmi gond a cigánykérdés megoldatlansága. S miközben a Jobbik részéről e népes populáció kipaterolásának ötlete már felvetődött, a KDNP nevű appendixszel megkétharmadosított államhatalom az ügyben édeskeveset tesz. Nyomja a „keresztény Európa” és a „keresztény Magyarország” szöveget, de ezek tartalmi hitelessége – a napi gyakorlatban az „európaiak” viszonyulása az evangéliumi tanokhoz – igencsak megkérdőjelezhető. Nálunk is, másutt is, a dőzsölők asztala alá hullott morzsákat szedegetik a szegény Lázárok. Legyünk méltányosak: némely civil szervezetek és egyházak karitatívak, de – lehet, hogy én nem figyeltem eléggé – nálunk jó ideig különösebb rezonanciát nem váltottak ki Ferenc pápának a hiénamohó profithajszát, a korrupciót elítélő, és a nyomorgók, hajléktalanok felkarolására buzdító szavai. Aztán megszólalt Erdő Péter bíboros, majd Beer Miklós püspök, akit Ferenc pápa magyar hangjának szokás nevezni. Valami örvendetes elindult, ha nem is az állami hivatalosságok részéről.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
