Az erő hatotta át a minapi parlamenti választáson győztes pártot vezető Benjamin Netanjahu miniszterelnök kampányát, ahogy egész eddigi politikai karrierjét is. A negyedik kormányfői megbízatására készülő, 65 éves politikus a jobboldali Likud párt színeiben – mint valami mantrát – mindig is hangoztatta Izrael kérlelhetetlenségét, ezúttal elsősorban Iránnal szemben. A kampányban még a palesztin állam létrehozását is elutasító – ezzel Izraelnek az USA-hoz fűződő kapcsolatát soha nem látott mélypontra juttató – Netanjahu karaktere azonban árnyaltabb. Kritikusai szerint a harcos külső puhább belsőt rejt, és ez az ellentmondás kiszámíthatatlanná teszi őt.
Gondolkodásában szerepet játszik családi háttere. A Tel-Avivban 1949-ben született Netanjahu apja Varsóban látta meg a napvilágot, de jóval a zsidó állam 1948-as alapítása előtt Palesztinába emigrált. A família eredeti neve Milikovsky volt, de mint sok bevándorló, héber nevet választott. A Netanjahu jelentése: Isten ajándéka, ami a gúnyolódók szerint sokat elárul a család önképéről. Az apa, Bencion Netanjahu elismert cionista történész volt, Nagy-Izrael heves szószólója, aki mindhárom fiába szinte étekként táplálta a történelmet, komoly karriert szánva nekik. A három éve, 102 éves korában elhunyt családfő ideológiai öröksége szerint Izrael túlélése a nyers önérdeken múlik, az arab–izraeli ellentét kibékíthetetlen, és veszélyesen naivak azok, akik ezt kétségbe vonják.
A gyerekkori beceneve után a médiában ma is gyakran Bibinek hívott Netanjahu Tel-Aviv egyik előkelő negyedében cseperedett fel, de 1963-ban a családdal együtt az USA-ba költözött, mert apja professzori állást kapott. Az ifjú a tengerentúlon végezte el a középiskolát, megismerte az amerikai társadalmat, és amerikai kiejtéssel folyékonyan megtanult angolul, ami az USA-beli érdekérvényesítésének ma is egyik fontos eszköze. A fiatalember 18 évesen tért vissza Izraelbe katonai szolgálatra: az egyik elitkommandó századosaként részt vett a bejrúti reptér 1968-as ostromában és a Sabena belga légitársaság terroristák által megszállt, Tel-Aviv közelében landolt repülőjének visszafoglalásában, melynek során Netanjahut vállon lőtték.
Az obsit után 1972-ben visszatért az USA-ba, és az MIT elit egyetemen építészeti és – majdnem évfolyamelsőként – gazdasági diplomát szerzett. Tanulmányait az 1973-as arab–izraeli háború alatt megszakította, a különleges erők kötelékében a Szuezi-csatornánál és szíriai területen hajtott végre kommandós akciókat. A doktorátusára készülő és a neves Boston Consulting Groupnál munkát kapó Netanjahut 1976-ban a bátyja halála irányította a közélet felé. Az ugandai Entebbébe eltérített izraeli gép kimenekítése közben fivére, Jonatán az egység parancsnokaként és a kommandósok közül egyedüliként életét vesztette. A nemzeti hőssé vált báty elvesztése miatti fájdalom – az apjától örökölt állhatatosság mellett – szintén „beleégett Netanjahu génjeibe” – az USA-ból hazatérve terrorellenes intézetet alapított. Miután felfigyeltek rá a jeruzsálemi külügyminisztériumban, 1982-ben Izrael washingtoni követségére került, majd két évvel később hazája ENSZ-nagyköveteként folytatta külügyi pályáját – sikeres kampányt vezetve a világszervezet náci háborús bűnökkel kapcsolatos archívuma jelentős részének közzétételében.
A Likud színeiben 1988-ban az izraeli parlament tagjává választották, egyúttal külügyminiszter-helyettes lett, majd Likud-elnök, és 1996-ban az ország már a zsidó államban született első, egyben Izrael legfiatalabb miniszterelnökévé választották. Háromévi viharos kormányzás után az üzleti életbe távozott, hogy aztán 2009-ben másodszor is megválasszák. Az első házasságából egy lánnyal, majd mostani feleségétől, a gyermekpszichológus Sárától két fiúval büszkélkedő Netanjahu szerény jeruzsálemi irodából irányítja hazáját, de gyakran érte vád állami pénzből költött magánfogyasztás miatt.
Könyvespolcai roskadoznak a kötetektől, kedvence Winston Churchill életrajza. Az egykori brit kormányfőt azért tekinti példaképének, mert felismerte az Adolf Hitler jelentette veszélyt. Netanjahu ma is a náci Németországhoz hasonlítja Iránt, és szerinte a világ nem fogja fel a valódi veszélyt, amelyet a Teherán kezén lévő atombomba jelentene. Az izraeli kormányfő konzervativizmusa bírálói szerint a változatlanságban gyökerezik. A tavaly nyári gázai háborút leszámítva például nem indított jelentősebb katonai akciót. Egyes ismerői mégis úgy vélik, ha korábban nem is, most talán készen áll egy Irán elleni esetleges megelőző csapásra – amivel, a kockázataival együtt, kétségkívül történelmet csinálna.
