„Orvosi diplomával, havi öt ügyelettel és heti 70 óra körüli munkával nem tudtam elköltözni a szüleimtől, annyira keveset kerestem. Ha Magyarországon maradok, akkor mostanra egy magányos, alkoholista orvos vált volna belőlem” – indokolja a Határátkelő nevű blogon egy régóta Angliában élő magyar orvos, miért hagyta el a szülőhazáját. „Most azon gondolkozom, hogy hova menjek nyaralni: Miamiba, Thaiföldre vagy Japánba. A kocsi, amit vezetek, az enyém, se hitel, se részlet nincs rajta, és újonnan vettem. Ha hivatalba, ügyet intézni megyek, akkor én az orvos vagyok, és megkapom az engem megillető elbánást és tiszteletet” – jellemzi jelenlegi, angliai helyzetét a John Harper néven bejegyzést író doktor. Gregor Anikó, az ELTE módszertanoktatója csak néhány hónapot dolgozott Finnországban, ő a nyugat-európai pozitív munkakultúrát emlegette a migráció egyik mozgatórugójaként. Szerinte akadnak, akiknek a hazai bürokratikus vállalkozói létből, a kollégák közti gyűlölködésből lesz elegük, azért költöznek külföldre. „A kreativitásra, csoportmunkára építő pezsgő kinti munkalégkör szinte kultúrsokk volt” – mondta az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesületnek a munka világával kapcsolatos műhelybeszélgetésén.
Nehéz hiteles adatokat szerezni a migráció mértékéről, mivel a kivándorlókat sehol nem regisztrálják pontosan, az egyes országok legfeljebb a bevándorlókról készítenek különféle statisztikákat. A nyolc uniós tagország részvételével futó, uniós társfinanszírozott SEEMIG-program kutatói által közreadott becslés szerint 2013-ban mintegy 350 ezer olyan magyar élt külföldön, akik 1989 után, és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot. A napokban az egyik legnépszerűbb célország, Németország szövetségi munkaügyi hivatala közölte: tavaly 15,6 százalékkal, 156,8 ezerre emelkedett az országban dolgozó magyarok száma.
„Magyarországról valószínűleg ciklikus okok, vagyis leginkább a válság nyomán megnőtt munkanélküliség miatt indult meg a kivándorlás” – mutatott rá a műhelybeszélgetésen Bodnár Katalin, a Magyar Nemzeti Bank elemzője. A szakemberek tapasztalatai szerint sokan azért mentek el, mert nem tudták törleszteni a lakáshitelüket, a különböző országok közti bérkülönbségek ugyanis jelentősek. „Gyakori, hogy egy házaspár egyik tagja egyedül költözik ki, s csak akkor követi a család, ha ő már talált munkát” – számol be tapasztalatairól Barna Eszter, a Határátkelő egyik szerkesztője, aki szerint ha valaki külföldön választ párt magának, és ott születnek gyermekei, egyre kisebb az esélye, hogy visszatér Magyarországra.
Viszonylag kevés elemzés készült a visszatérők munkapiaci tapasztalatairól is. Lengyelországban az ő aktivitási rátájuk magasabb volt, mint a nem migráns népességé, ugyanakkor különösen azok körében voltak többen a munkanélküliek, akik hazai munkatapasztalat nélkül mentek ki, vagy otthon túlképzettnek számítottak. A kelet-közép-európai régióba visszatérőket vizsgálva megállapították, hogy ők nagyobb valószínűséggel migrálnak újra. Az is igaz azonban, hogy a befogadó országokban a válság kitörése jobban sújtja a bevándorlókat, hiszen a legtöbb külföldi munkavállaló jellemzően a konjunktúrára érzékeny ágazatokban, például az építőiparban helyezkedik el, vagyis egy esetleges gazdasági krízis esetén megindulhat a visszaáramlás.
„Aki Nyugat-Európába vándorol ki, annak ott gyakran alacsonyabb lesz a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye, mint a szülőhazájában. Angliában például rendkívül gyakoriak a diplomás mosogató magyarok” – mutat rá Gregor Anikó. Szerinte ezzel a kényszerű „lecsúszással” a férfiak nehezebben birkóznak meg, mint a nők. A különböző kutatások is azt igazolják, hogy a szegényebb országokból a gazdagabbakba vándorlók jellemzően a végzettségüknél alacsonyabb státusban kénytelenek dolgozni az első években.
