Vajon túléli-e a Talibán afganisztáni szélsőséges mozgalom az első vezetőváltását? Ez a kulcsfontosságú kérdés Akhtar Mohamed Manszúr mullah számára, aki nemrég került a szervezet élére, miután bejelentették, hogy meghalt a mozgalom alapítója, Mohamed Omár mullah. Az utód azonban nem kevésbé rejtőzködő és titokzatos, mint elődje volt, még hiteles fénykép sem igen készült róla. Eddigi tettei és az őt ismerők beszámolói alapján úgy tűnik azonban, Manszúr abban mindenképp különbözik Omártól, hogy másképp képzeli a jövőt: az ellenséggel való bármiféle együttműködés elutasítása helyett tárgyalna a kabuli kormánnyal és az USA-val.
Az ötven év körülinek mondott Manszúr Kandahár déli tartomány egyik piciny falujában, Karizban született, és állítólag ahhoz a körzethez közel cseperedett fel, ahol Omár is a gyermekkorát töltötte, így akár már akkoriban is ismerhették egymást. Manszúr Afganisztán többségi etnikumának, a pastuknak a durrani előkelő törzséből való, mely a kandahári tálib haderő jelentős részét adta. Az ifjú a szomszédos Pakisztán szintén pastuk lakta északnyugati tartományában, egy Pesavár melletti faluban, a Darul Ulúm Hakkania medreszében tanult. A Dzsihád Egyetemének tartott vallási iskolába járt Omár is. Ezek a medreszék váltak egyébként a későbbi tálibok bölcsőivé, és némelyik nemcsak az iszlám tanait oktatta, de öngyilkos merénylőket is kiképzett.
Manszúr az 1979-es szovjet katonai bevonulás után rövid ideig egy félkatonai szervezet tagjaként harcolt a megszállók ellen, és bátornak ismerték meg. A szovjetek 1989-es kivonulása utáni polgárháborús káoszban az Omár által pakisztáni segítséggel 1994-ben alapított Talibánt választotta, amelyhez egy évvel később csatlakozott. Rögtön magas pozíciót kapott, és a kandahári reptér biztonságáért felelt. Mivel a szovjetek elleni harchoz csatlakozott szaúdiak Kandahár közelében hozták létre egyik bázisukat, Manszúr már akkoriban megismerhette az al-Káida alapítóját, Oszama bin Ladent. Feladata volt még, hogy pénzt és fegyvert szerezzen törzse tehetős családjaitól a mozgalom számára, amely – miután elfoglalta Kabult – hamar politikai erővé is vált. Az országban a káoszt megszüntető, de rendkívül szigorú vallási szabályokat bevezető Talibán kormányában Manszúr 1996-tól a 2001-es amerikai invázióig repülésügyi miniszter volt. Minisztersége elején az északi Mazar-i-Sarifban üzbég fegyveresek elfogták, de két hónap után Omár kicserélte őt a tálibok egyik foglyával.
A vele találkozó kevés újságíró által megbízhatónak és társalgásra nyitottnak tartott Manszúr az amerikai megszállás után – sok más tálib vezetővel egyetemben – feladta magát abban a reményben, hogy Hamid Karzai új afgán elnök amnesztiát ad neki. Ez meg is történt, és visszavonult szűkebb hazájába, de az amerikaiak nem hittek abban, hogy a tálibok feladják a harcot, ezért folytatták az állásaik elleni támadásokat. Manszúr Pakisztánba szökött, ahol segített a gerillaharc megszervezésében. Úgy jutott előre a ranglétrán, hogy a magasabb pozícióban lévő vezetőket hol az amerikaiak, hol pedig az USA terrorizmus elleni harcához csatlakozó Pakisztán titkosszolgálatai likvidálták. Egy pakisztáni újságíró szerint okos és nyugodt férfi benyomását keltette, amikor találkozott vele apja Pesavár melletti könyvesboltjában, ahol Manszúr többször is megfordult.
Manszúrt 2007-ben beválasztották a Talibán száműzetésben lévő súrájába, azaz a vezetésébe, amely a délnyugat-pakisztáni Kvettában székel. Valószínű, hogy már 2010 előtt lett a Talibán második számú vezetője, azaz Omár helyettese. Nevét furcsa módon egy baklövés kapcsán ismerte meg a világ. A nemzetközi közösség, de elsősorban a szaúdiak nyomására a tálibok 2010-ben beadták a derekukat a kabuli kormánnyal való béketárgyalásokra, és a nyugati titkosszolgálatok több tízezer dollárt fizettek azért, hogy a tálibok valakit, például a pragmatikusnak tartott Manszúrt Kabulba küldjék. De több forduló után kiderült, hogy egy boltos adta ki magát Manszúrnak, és lelépett a pénzzel. Ettől függetlenül úgy tartják, hogy Manszúr valóban a béke híve lenne, de a kiegyezés kérdése alapvetően megosztja a Talibánt, ráadásul sokak szerint Omár fia, Jakub is vágyott a vezetői posztra. Manszúrnak tehát a belső hatalmi ellentéteket is kezelnie kell, miközben az Iszlám Állam próbálja magához csábítani a tálibokat.
